Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején Évekig tartó pereskedés és levélváltás keletkezett abból a panaszból, melyet Eder Pál pozsonyi ács kezdeményezett a Helytartótanácsnál. Beadványából kiderült, hogy korábban Óváron, a pozsonyi főcéh filiálé céhében dolgozott, bizonyítványokkal rendelkező céhes mesterként. Habár a leánycéhre ugyanazok a szabályok voltak érvényben, és elvileg a más céhekkel és kontárokkal szembeni védelem szempontjából ugyanolyan jogok is illették meg, mint az anyacéhet, sok esetben panaszkodtak a leánycéhek az anyacéh elnyomása miatt. Esetünkben is, mikor Eder Pál a városba akart települni, a főcéh tagjai nem ismerték el őt teljes jogú tagnak, hanem egy év próbaidőt, ún. „Pallier-Jahr"-1 kellett volna kiállnia, hogy céhtag lehessen. A városhoz fordult jogorvoslatért, ott azonban nem kapott elégtételt, és ügyét fellebbezte a Helytartótanácshoz.65 Az uralkodó utasította a várost, hogy vizsgálja ki az ügyet, és tegyen jelentést. Pozsonyból csak jó fél év múlva érkezett válasz, amelyben jelentették, hogy nem tapasztaltak a céh részéről semminemű visszaélést, sőt, a főcéh él panasszal Eder Pál, és támogatója, Trümer János ellen, aki időközben bíró lett. A céhnek - a panasz szerint - ugyanis joga lett volna ehhez az egy éves próbaidőhöz, mivel annak idején Eder Pál nem töltötte ki legény éveit. A magisztrátus és Trümer János bíró válaszul erre négy mestert bebörtönzött. Mivel a helyzet ennyire elmérgesedett, a Helytartótanács engedélyt adott a magisztrátusnak arra, hogy szükség esetén fegyveres erőt is bevethetnek az ügy lezárása érdekében.66 Eder Pál ügye valóban nagy port vert fel, a Helytartótanács még királyi biztost is küldött a helyszínre, hogy kivizsgálja az ügyet. Madarász Imre jelenléte nagymértékben hozzájárult az ügy végleges rendezéséhez.67 Végül a céhgyűlés döntésének értelmében eltekintettek a próbaévtől, Eder Pált felvették, és így már semmi oka sem lehetett panaszra.68 Eder Pál ügye annyira kirívó volt, hogy - mint azt később látni fogjuk - esete példaértékűvé vált, és ennek alapján egy királyi rendelet is született. A források alapján is látható, hogy több fronton, sokféle módon kellett harcolniuk a céhen kívülieknek az elismerésért. Kolbek és Strauber nagyszombati tímárok szintén évekig nem tudtak bejutni a céhbe, mire közvetlenül az uralkodóhoz fordultak, aki a Helytartótanácson keresztül utasította a városi magisztrátust, hogy vegyék fel őket a céhbe, mivel „már hosszú ideje amúgy is mesterségük gyakorlásában találtattak".69 Az alárendelt leánycéhekhez hasonlóan bántak a nagyobb települések a külváros céheivel: nem ismerték el őket teljes jogú céheknek és mestereknek, és különböző megalázó és/vagy teljesíthetetlen feltételhez kötötték felvételüket, így pl. a pozsonyi külvárosi vargák, akiknek a Helytartótanács nem adott önálló céhalapítási engedélyt, azt panaszolták, hogy a városi céh viszont nem veszi fel őket, kontárként pedig nem dolgozhatnak a városban. A Helytartótanács többször is utasította a céhet, hogy a szokásos felvételi taksa lefizetése ellené65 MOL C 13 1727. július 31. 66 MOL C 13 1727. szeptember 9. 67 Madarász jelentését Id.: MOL C 191727. szeptember 3. repos. 68 MOL C 13 1728. április 19. 69 MOL C13 1730. május 19. 145
