Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények ben vegye be a vargákat, de végül csak a magisztrátus támogatásával sikerült ezt elérni.70 A legtöbb esetben a céhek arra hivatkoztak a felvételi kérelem elutasításakor, hogy elegendő számú mester van már a céhben, akik a helyi piacot el tudják látni, és nincs szükség többre. így járt Hann János szombathelyi szappanfőző mester, aki a kismartoni céhbe kérte felvételét. Azzal az indokkal utasították el, hogy nincs elég vásárlóerő még egy szappanosnak.71 A Helytartótanács furcsállta az ügyet, mert nem sokkal korábban, egy vizsgálat során az derült ki, hogy a Dunántúlon szükség van szappanosokra, mivel a szappanfőző mesterek nemcsak a helyi igények kielégítésére termelnek, hanem nagyobb tételben kereskednek is árujukkal, és a meglévő árumennyiség is kevés.72 A rendelkezésre álló források alapján nem dönthető el, hogy végül felvették-e Hann Jánost a céhbe. Szintén a létszám felettiségre hivatkoztak a pozsonyi gombkötők is. Az 1690. május 20-án kelt, I. Lipóttól kapott kiváltságlevél egyik pontja így hangzott: „Az Mestereknek ebben az Mesterségben hétnek szükségh lenni, tőb ne légyen."73 Csakhogy harminc év alatt nőtt a népesség, a hét mester nem tudott elegendő árut termelni. 1726-ban egy nyolcadik is be akart lépni a céhbe, és a város kötelezni akarta a céhet az új tag felvételére, annak ellenére, hogy az új gombkötő nem is volt pozsonyi polgár, hanem a Pálffy-uradalom mestere. Alig egy héttel a céh panasza után megérkezett a város válasza is.74 A városi magisztrátus állítása szerint a gombkötők már korábban is tettek kivételt, egyébként is az 1715. évi 79. te. és az 1723. évi 74. te. kimondja a céhes visszaélések megszüntetését, és a városi tanács a tagok limitációját visszaélésnek tekintette, ezért tehát törvényesen járt el. Kassa után a legnagyobb céhrendszerrel bíró Pozsony városánál ebben az esetben megfigyelhetjük azt is, amennyiben olyan iparágról volt szó, ahol a piaci lehetőségek és követelmények miatt a város érdeke is megkívánta a céhtagok számának emelését, ott a magisztrátus a törvényekre hivatkozva hathatósan fellépett a céhek ellenében. De mint Eder Pál és Fokt Pál - korábban ismertetett - esete mutatta, a magisztrátus bizonyos esetekben éppen a céheket támogatta, vagy hallgatólagosan nem szólt bele a céh belügyeibe. 4.2. A vásárokon való részvétel akadályozása A vásárok az árucsere és a nyersanyagbeszerzés fontos színterei voltak. Ilyenkor a környékről, távolabbi falvakból odasereglő emberek sokszor hosszabb időre megvásárolták szükségleteiket a kézműipari termékekből, ezért fontos volt, hogy ezt a bőséges piaci lehetőségeket kínáló alkalmat a céhek jól ki tudják használ70 MOL C 211732. december 30.; MOL C 211733. február 28. 71 MOL C 131735. május 6. 72 MOL C 21 1736. január 21. 73 MOL C 20 1726. május 14. 74 MOL C 20 1726. május 20. 146
