Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején főleg a déli területeken ismert - de egyes ritka iparágak esetében pl. Pesten is kimutatható - óriáscéhek Nyugat-Európában egyáltalán nem fordultak elő. Míg nálunk az összes céhen kívüli iparost kontárnak tekintették, és a helyi céh mindent elkövetett kizárásukra és ellehetetlenítésükre, addig pl. a német városokban sokkal több volt az elismert iparosok száma, mint a tényleges céhtagoké.22 Heckenast Gusztáv adatai szerint a magyarországi kézművesek száma a 17. század végén kb. 5-6 ezerre tehető, míg összehasonlításképpen az osztrák örökös tartományok és Csehország iparosainak számát 82 ezerre becsüli; egyedül Párizs városában pedig 12 ezer mester és 60 ezer legény tevékenykedett.23 Johann Joachim Becher szerint 1669-ben az örökös tartományokban 100 ezer kisiparosra 50 ezer kontár iparos jutott,24 az állam ugyanakkor igyekezett ezeket a kontár iparosokat megfogni, és a céhen kívüli ipari termelésbe bevonni. Magyarországon azonban tekintetbe véve a lakosság létszámát, és hogy az ipar főleg a helyi piacra termelt, a Heckenast által megadott számot ehhez mérten elegendőnek tekinthetjük.25 Habár a magyar kézművesek létszámban és piaci termelésben fel se vehették a versenyt a nyugati országok iparosaival, technológiájukban, áruik minőségében ebben a korban nem maradtak el a külföldi céhektől. A legények vándorlásaik során nemcsak nyelvtudásra tettek szert, hanem a kor színvonalas technikáit, a szakma finom mesterfogásait, más országokban dívó kézműves hagyományokat is megismertek, és elsajátítottak.26 A céhek az állami gazdaságpolitika szintjén Magyarországon az (1708) 1712- 1715. évi országgyűlésen kerültek szóba először.27 Problémaként merült fel velük kapcsolatban, hogy ellenszegülnek a megyei árszabásoknak, fellépnek az alacsonyabb áron árulók ellen, a céhbe csak nagy összeg lefizetése ellenében lehet belépni, stb. Az 1715. évi 79. te. ezért a kézműves társulatok hátrányos visszaéléseit eltörölte; sajnos, közelebbről nem határozta meg, milyen jellegű visszaélésekről van szó konkrétan. A homályos megfogalmazás - mint látni fogjuk - a jövőben még hosszú évtizedeken át újabb visszaéléseknek engedett teret. A rendelkezésnek sok látszatja nem volt, ezért a következő országgyűlésnek ismételten foglalkoznia kellett a céhkérdéssel. Az 1723. évi 74. te. megerősítette vonatkozóan ld: Eperjessy, 1967. és Eperjessy, 1963. 22 Frankfurt am Mainban a 14. században 157 iparágra csupán 14 céh jutott, és a 18. században még mindig csak 34 céh működött. 1745-ben 71 festő dolgozott a városban, és mégsem volt céhük! (Erre ld. Hausherr, 1955. 10. és 153.) Nagy István adatai szerint 1724-ben Bécsben 7809 mester közül csupán 2640 volt céhes (Nagy, 1966. 76.) 23 Heckenast, 1987, valamint Heckenast, 1974. 24 Hivatkozik rá Zöllner, 1998. 218. 25 Magyarország 17. század végi, 18. század eleji népességéhez, demográfiatörténetéhez a legjobban használható összefoglaló munka még ma is Wellmann, 1989. 26 A magyar iparos legények vándorútjai világosan mutatják, mely területek technológiáját tudták elsajátítani, milyen kultúrkörhöz kapcsolódtak. A céhek kiépített külföldi vándorútjait részletesen feldolgozta Domonkos, 1979. 27 Uralkodói céhlevelek csak a 17. század második felétől keletkeztek. A Magyar Királyi Udvari Kancellária iratai között másolatban fellelhető korábbi keltezésű céhlevelek többnyire földesúri kiadásúak, és a céhek ezeket utólag csak megerősíttették az uralkodóval. (Erre vonatkozóan: Királyi Könyvek. DVD-ROM. 2006.). 137
