Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején

Közlemények A 17. század végétől a kameralista gazdaságszemlélet jegyében az állam kü­lönböző rendeletekkel segítette elő az ipar fejlesztését, manufaktúrák alapítá­sát. 1725-ben azok az iparosok, akiket a magas taksa megfizethetetlensége mi­att, vagy származásuk, vallásuk, stb. miatt nem kerültek be a céhbe, védlevelet (Schutzdekret) kérhettek és kaphattak az uralkodótól. Az ilyen oltalomlevél birto­kában bárhol vállalhattak kézműves munkát, és árujukat is szabadon árulhatták. Az udvar megbízására dolgoztak az ún. király szabadjai (Hofbefreite), akik szintén mentesek voltak a céhes fennhatóság alól. I. Lipót még Becher javaslatát felhasználva dologházakat alapított, ahol állami megrendelésekre készítettek különböző árucikkeket, majd III. Károly az árvahá­zakat is bekapcsolta ebbe a hálózatba. A század 20-as éveitől pedig egyre gyak­rabban adtak ki csak egy tartományra, vagy az összesre vonatkozó rendeleteket, és egy-egy iparággal foglalkoztak, nem egy-egy céhvei.17 A Német-római Birodalomban a közigazgatási és politikai szétdaraboltság és az erős központi hatalom hiánya miatt erősebb volt a céhrendszer. A város életében betöltött szerepüket tovább erősítette az is, hogy védelmi feladatokat is elláttak. Egy-egy bástya vagy falrész erődítése, és a védelme háború esetén a céhek feladata volt. A nagyobb német államok összefogásával valósult meg végül 1731-ben egy, az egész birodalomra kiterjedő, átfogó céhreform,18 de az egyes német államok­ban tovább folyt a céhek befolyása elleni harc, így pl. 1737-ben Poroszországban I. Frigyes Vilmos érvénytelenítette az összes céhlevelet, és újakat adott ki, ún. Generalprivilegium-okat.19 Az 1770-es évekre Poroszországban a céheknek már nem volt pénzügyi hatalmuk, saját bírói fórumuk, sem politikai funkciójuk. Megszűnt a monopolhelyzetük egy-egy iparág területén, és teljes egészében az illetékes törvényhatóság felügyelete alatt álltak. Nem zúgolódtak azonban, mivel az állam védte a céheket a céhen kívüliek és saját legényeik lázadásai ellen, és elegendő munkát biztosított számukra.20 2. Céhes fejlődés a török kiűzése után Az oszmán uralom megszűnése után gombamód szaporodtak az új alapítású céhek szerte az egész országban. Ezek a céhek többnyire azonban a helyi igé­nyeket és a mindennapi élet szükségleteit kielégítő iparágak képviselőiből ver­buválódtak. A gyéren lakott vidékeken az egyes iparágakat gyakorló mesterek ugyancsak kis létszáma miatt nem ritkák a több, akár 20 mesterséget tömörítő óriáscéhek sem.21 Ezen a helyen kell megjegyeznünk, hogy a Magyarországon, 17 Az osztrák örökös tartományok manufaktúráinak 18. századi fejlődésére ld. Otruba, 1981. 18 Erre nézve ld. Hausherr, 1955., Winzen, 2002., valamint a poroszországi kísérletekre és I. Frigyes Vilmos szerepére Mittenzwei-Herzfeld, 1990. 19 Erre ld. Nagy, 1966. és Mittenzwei-Herzfeld, 1990. 20 Erre a sajátos helyzetre nézve Id. Schultz, 1995. 21 A 17. század végén a volt hódoltsági területeken létrejött céhek működésére és szerveződésére 136

Next

/
Thumbnails
Contents