Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején

TUZA CSILLA

CÉHSZABÁLYOZÁSI KÍSÉRLETEK, CÉHES VISZONYOK III. KÁROLY URALKODÁSÁNAK IDEJÉN

The decades after the Turkish wars and the war of independence led by Rákóczi were years of peaceful building and economic recovery. From 1724 the Locotenential Council was responsible among others for the industrial development in the country, the regulation of the guilds and craftsmen. After a long preparation the Locotenential Council published in 1733 a guild regulation. This essay discusses the preparation of this guild regulation and the orders of the Locotenential Council in accordance with the German guild regulation of 1732.

2. Bevezetés

1.1. A magyar céhek helyzete a 17. században

Az igen gazdag magyar céhtörténeti irodalom hosszú múltra tekinthet vissza.1 Mégis, ha áttekintjük a rendelkezésünkre álló művek sorozatát, fehér foltokat is bőségesen találhatunk. A legtöbb céhtörténeti munka csupán a céhek néprajzi, művészettörténeti, ipartörténeti vonatkozásaival foglalkozik - legtöbbje nem is Magyarországra vagy nagyobb tájegységeire, csupán egyes városokra kiterjedő helytörténeti igénnyel -, és a gazdaságban betöltött szerepüket csupán felszínesen, vagy egyáltalán nem érinti.2

1 Ennek a céhtörténeti irodalomnak összefoglalása itt nem feladatunk, helyhiány miatt erre nem is vállalkozhatunk. Elég, ha a régebbi művek közül Szádeczky Lajos nevét említjük, aki nem is a céhekről vallott többnyire elavultnak minősíthető nézetei miatt fontos még napjainkban is, hanem elsősorban páratlan forráskiadási munkáját tekinthetjük még ma is értékelendő- nek (Szádeczky-Kardoss, 1889., és Szádeczky-Kardoss, 1913.,), az újabb munkálatokra nézve pedig a teljesség igénye nélkül feltétlenül megemlítendő Bácskai Vera, Dóka Klára, Domonkos Ottó, Eperjessy Géza, Nagybákay Péter neve, valamint az elmúlt években rendszeresen működő Kézművesipartörténeti Egyesület és Veszprémi Akadémiai Bizottság munkássága. Az igen bőséges céhtörténeti irodalomra nézve ld.: Domonkos- Nagybákay, 1992.

2 Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a céhek feloszlatása után megmaradt tárgyi emlékeiket elsősorban a múzeumok fogadták be céhes irataikkal együtt, és csak nagyon kevés anyag került levéltárba, a történészek látószögébe. Szűcs Jenó példaértékű, és máig irányadó munkája (Szűcs, 1955.) mellett gazdaságtörténeti szempontokat figyelembe vevő, céhekkel foglalkozó munkaként említhetjük még: Bácskai, 1965., és Eperjessy, 1967. Sajnos e három felsorolt munka kivételével szinte senki nem próbálta meg céheinket az iparfejlődésben, a gazdaságban betöltött szerepkörében elhelyezni, a 16-17. századi céhek működéséről pedig alig tudunk valamit. (Ebből a korból céhlevelek válogatott forráskiadására ld. Tuza-Vissi, 2000., Vissi 2003., Tuza, 2005a.; valamint céhtörténetre Németh, 2004. céhekről szóló fejezetét. Szakály Ferenc, Rúzsás Lajos és Hegyi Klára a hódoltságbeli céhek életének mozzanatait tárta fel tanulmányaiban (Hegyi, 1985. 32-44., Szakály 1971., 235-272., Szakály, 1985. 7-31., valamint Rúzsás, 1971., 221-234.

Levéltári Közlemények, 83. (2012) 131-174.

131