Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe A pálosok tehát a középkori erdélyi kolostoraik közül egyet sem szereztek vissza,170 és ezzel mindössze a Nagyfaluban lévő egykori házuk esetében próbálkoztak - sikertelenül. Hiába támogatta az akciót Komis Zsigmond gubernátor és kászoni Bornemissza János erdélyi alkancellár, a protestáns kézen lévő javakat nem kaphatták vissza.171 A korábban az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó Nagyváradon 1723-ban ugyan azért telepedtek le, mert a középkorban a város közelében két kolostoruk is feküdt - Kápolnán és Szentjeromoson -, de itt sem szerezték vissza a régi tulajdont, hanem egyszerűen új házat vásároltak.172 A domonkosokhoz leginkább hasonló szerzetesrend tehát úgy volt képes Erdélyben újra megtelepedni, hogy előbb biztos magyarországi hátteret épített ki, és ezért elegendő számú szerzetest tudott küldeni az első misszionáriusok után. A pálos atyák helyi főurak pártfogását megszerezve és a nép körében népszerűvé válva könnyedén szereztek maguknak javakat a rendházalapításhoz, azonban minden esetben új helyeken telepedtek le, a „visszaigénylés" módszerével - az első kudarcok után - nem próbálkoztak. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a domonkosok sikertelenségében valóban a fent vázolt két tényező volt meghatározó. Találkozunk azonban olyan esetekkel is, amelyekben látszólag ezek ellenére sikerült egy szerzetesrendnek egykori működésének helyszínére visszatérni. Ilyen volt például a már fent említett csíksomlyói eset, hiszen a ferences rend magyarországi helyzete nem változott meg hirtelen az 1624 és 1626 között eltelt két évben, a szalvatoriánus rendtartomány mégis meg tudta erősíteni egyetlen erdélyi kolostorát. Azonban megjegyzendő, hogy Váradi János provinciális és társai Pázmány Péter kifejezett parancsára, általa fizetett útiköltségen, azaz hatalmi beavatkozás következtében foglalták el az új állomáshelyüket. Ráadásul a kolostor az ő tartományuk tulajdonában volt, tehát ebben az esetben valójában nincs is szó a domonkosokéhoz hasonló visszatérésről.173 A másik tényezőt tekintve egy már szintén említett példát hozhatunk fel. A ferences rend Erdélyben négy helyen is visszakapta a régi kolostorát. Azonban ez minden esetben katonai beavatkozásra, az erdélyi főhadiparancsnokok révén történt meg: Vajdahunyadon Stephan Steinville, Medgyesen Damian Hugo Virmond, Szászsebesen és Szászvárosban Franz Paul von Wallis vette vissza a ferencesek régi épületét, az utóbbi két helyen kifejezetten III. Károly parancsára. Közülük egyedül a magánföldesúri kézben lévő vajdahunyadi zárda esetében kapták vissza a hozzá tartozó javakat is. A városi tulajdonba került kolosto170 Ld. Gyéressy - Hervay, 1975-1978. Az egykori erdélyi pálos kolostorok (beleszámítva a későbbi Erdélyi Fejedelemség területén fekvőket is): Buzgó, Gatal, Kalodva, Kápolna, Nagyfalu, Pathlan, Pókafalva, Szentjeromos, Szentjobb, Szentmihálykő (azonos a gyulafehérvári, ill. „erdélyi" kolostorral), Székelyháza. Ld. még Rupp, 1876. 233-236. 171 Kisbán, 1938-1940. II. 8-9.; Rupp, 1876. 226-228. Nagyfalu küzépkori pálos kolostoráról: Gyéressy - Hervay, 1975-1978. (2. füzet) 1-2. 172 Gyéressy - Hervay, 1975-1978. (1. füzet) 191-197., (2. füzet) 59-81., (3. füzet) 391-392.; Kisbán, 1938- 1940. II. 55-57. A pálosok ezt a taktikát választották Pesten is, erre legújabban Siptár, 2012. 479., 484. 173 Galla, 1934. 298-299. 101
