Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén bizonyos korhatárok ezután is fennmaradnának, emiatt a kedvezményekből „kirekesztettek" körében az ilyen módon kialakított rendszer továbbra is ellenérzést váltana ki. Álláspontja szerint a kérdésre a nyugdíjrendszer átfogó korszerűsítése során célszerű visszatérni. Ennek keretében a „rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetésével látok lehetőséget egy, a társadalom valamennyi rétegével elfogadtatható, igazságosabb rendszer kialakítására" — írta válaszában Halmos Csaba.67 A nyugdíjrendszer korszerűsítésének előkészítő munkálatait „koncepcionális szinten" már elkezdték, tényleges szabályozásra azonban csak később került sor. A nyugdíjasok tarthatatlan helyzetük miatt több alkalommal tiltakoztak a nyugdíjkorhatár emelése ellen. Tanulmányunkban egy 1989. május 11-én, Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének küldött tiltakozó levélből idézünk, melyben a KISZ Balassagyarmati Városi Bizottsága emelte fel szavát a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. A levél megállapította, hogy ma Magyarországon a férfilakosság átlagéletkora 65,7 év, a nyugdíjkorhatár emelésével mind kevesebbek „kiváltsága" lesz a nyugdíj. Az egész életen át fizetett nyugdíjjárulék így „az államnak nyújtott, soha vissza nem térített kölcsönné vagy pótadóvá válik". A fiatalok számára is elfogadhatatlan lenne ez a döntés, mivel mind erőteljesebben jelentkezik az ifjúsági munkanélküliség, napi problémává válik az iskolából kikerült, elhelyezkedni nem tudó fiatalok ügye, akik ráadásul — a hivatalos értelmezés szerint — nem munkanélküliek, így munkanélküli-segélyre sem jogosultak. Felemelve a nyugdíjkorhatárt, fiatalok ezrei számára válna elérhetetlenné az első munkahely megszerzése, „a munkához való jog csupán deklaráció lenne".68 A nyugdíjasok szóvá tették, hogy a parlamentben nincs érdekképviseletük, ezért a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének vezetői azzal a kéréssel fordultak Szűrös Mátyáshoz, hogy „a többszörösen hátrányos nyugdíjasok érdekvédelme céljából új parlamenti képviselőcsoport" alakuljon. Mindezzel azt kívánták elérni, hogy a „nyugdíjasok érdekvédelmének és érdekképviseletének ügye súlyának megfelelően szerepeljen a kormányprogramokban és a gazdaságpolitikai döntésekben", sokkal nagyobb figyelmet kapjanak, és ne fordulhasson elő olyan antiszociális intézkedés, mint 1989-ben, amikor a nyugdíjasok jelentős csoportját érintő „tízévenkénti nyugdíjkarbantartást" elodázták. Szűrös Mátyás válaszlevelében közölte, hogy a javaslat megvalósítására nem lát lehetőséget, és a levelet továbbította az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának azzal, hogy alakítsanak a bizottságon belül külön e kérdéskörrel foglalkozó csoportot. Az Országgyűlés elnöke elképzelhetőnek tartotta, hogy az új Országgyűlésben „kifejezetten nyugdíjasok érdekvédelmére állandó bizottságot" alakítsanak, bár a beadványra kézírással megjegyezte: „Meleghangú válasz — az új parlamentben kellene megvalósítani!" ami egyértelműen a kérdés megoldásának elodázását jelentette.69 07 MÓL XlX-C-13-a-1989. 68 MÓL XVm-6-n-OE/1254-1989. w MÓL XVlU-6-n-OE/875-1989. 37
