Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén hozzátartozói időnként érdekből, vagy más indítékból eltitkolják az öngyilkosság tényét, illetve, hogy egyes országok a kedvezőbb kép kialakítása érdekében korrigálják, illetve nem közük adataikat. Alkoholizmus A szocializmus évei alatt az alkoholfogyasztás és az alkohol által kiváltott problémák megsokszorozódtak. Az MSZMP vezetése már az ötvenes évek végén érzékelte a problémát, s 1960-ban súlyos társadalmi és egészségügyi problémává nyilvánította az alkoholizmust. A '60-as évek elejétől számos határozat, törvény- rendelet, jogszabály született az alkoholbeteg-ellátás többlépcsős rendszerének kialakítására. Ennek érdekében módosították a büntető törvénykönyvet, kényszerelvonó kezeléseket alkalmaztak, és kórházi jellegű munkaterápiás intézményeket (Pomáz, Nagyfa) hoztak létre. Ebben a döntő lépést annak a szemléletnek az elfogadása jelentette, hogy „az alkoholizmus gyógyítható és gyakori visszaeséssel fenyegető, több okú, az egyént nem csupán testben és lélekben, hanem személyiségében, szociális körülményeinek és társadalmi helyzetében is károsító betegség, ezért gyógykezelése társadalmi közreműködést igénylő, nehezen szervezhető orvosi feladat, amelynek hatékonyságát adminisztratív eszközökkel is biztosítani kell"."5 A folyamat azonban nem állt meg, annak ellenére, hogy számos adminisztratív rendelettel igyekeztek lassítani (pl. reggel 9 óra előtt nem lehetett szeszes italt vásárolni) az alkoholizmus terjedését. A rendszerváltozás körüli években Magyarországon valamelyest csökkent az alkoholfogyasztás, ugyanakkor új alkoholfogyasztó rétegek jelentek meg, illetve erősödtek meg: a nők és a fiatalok. A fiatalok egyre korábbi időpontban kezdtek inni, és ellentétben az országos trenddel (ami a tömény szesz visszaszorulását és a sör egyre kedveltebbé válását mutatja) a fiatalok körében a tömény szesz fogyasztása különösen nagy népszerűségnek örvendett. Az italozás eredményeként nemcsak az ittasan elkövetett bűncselekmények, de — természetes módon — az alkoholos májzsugorban elhunytak száma is riasztó mértékben növekedett. A fiatalkorú bűnözők 15-20%-a alkoholos mámorban követett el bűncselekményt. Amíg 1960-ban 76 ezerre becsülték az alkoholisták számát, addig 1980-1988 között a becsülhető alkoholisták száma megduplázódott, 224 ezerről 509 ezerre emelkedett. 1987-ben az egy főre jutó tiszta alkoholfogyasztás 11,7 liter volt, s ez a szám állandó növekedést mutatott. Míg a májcirrózisban meghalt betegek száma az '50-es évek elején 1000-ből még csak 5-6 főt tett ki, addig ez a szám 1991-re 56,9-re nőtt. A becslések és számítások bizonytalansága ellenére elmondhatjuk, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarország az alkoholfogyasztás tekintetében a '80-as években a világelsők között szerepelt. 115 115 MÓL XIX-C-13-a-405-1989. 53
