Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Közlemények A tényekre és az előzetes számításokra utalva a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság aggasztónak minősítette a bűnözés várható alakulását. A bűnmegelőzés érdekében, a bűnözés leküzdésére új módszereket és eszközöket vetettek be, ezek azonban nem bizonyultak hatásosnak, mivel a bűnelkövetők és a felderítetlen esetek száma továbbra is drasztikusan emelkedett, ami egyre inkább növelte az aggodalmat a lakosság körében.113 Öngyilkosság Az 1960-as évektől kezdődően készített statisztikai adatok egyértelműen bizonyították, hogy Magyarország évtizedeken keresztül a világranglista élén állt az ön- gyilkosságok számát tekintve. A '80-as évek elejére a 100 000 lakosra jutó, halállal végződő öngyilkosságok száma több mint duplájára nőtt a 20 évvel korábbiakhoz képest. 1984-ben közel 4600 ember halt meg ilyen módon, 1985-ben pedig a lakosság számához viszonyítva nálunk vetettek véget legtöbben az életüknek.114 A magas arányszám a gazdasági-társadalmi változásokat követelő rendszerváltozás után is megmaradt, aminek pontos okát nem ismerjük. A jelenséget sokan és sokféleképpen értelmezték: egyesek a magyarság történelmi múltjában gyökerező eseményekben keresték és találták meg a választ, mások a rendszerváltozás komplex gazdasági, társadalmi és morális értékváltásaként értelmezték. A rendszerváltozás után pedig a társadalom tagjai csalódásként élhették meg, hogy a kapott szabadság mégsem olyan csodálatos, mint ahogy azt elképzelték. A nők és a férfiak különbözőképpen reagáltak a rendkívül reménytelennek tűnő helyzetekre. A munkanélküliség, az egzisztenciális problémák, az identitáskrízisek, valamint az ezekből eredő reménytelenség és magányosság érzése, a családok felbomlása, a szociális helyzet romlása, továbbá a munkahely elvesztése olyan válsághelyzetet teremtett az emberek életében, ahonnan kivezető utat csak az öngyilkosságban látták. A rendszerváltozás idején az öngyilkosságok kétharmadát férfiak követték el, számuk a házasok körében a legalacsonyabb, s leggyakoribb előfordulási helyük Hajdú-Bihar, Szolnok, Borsod és Szabolcs-Szatmár megyében volt. A befejezett öngyilkosságok száma a férfiak körében gyakoribb, az áldozatok 65-75%-a férfi, a nőknél az öngyilkossági kísérlet a gyakoribb. A „legnépszerűbb" önpusztítás még mindig az önakasztás (főként férfiaknál), ezt követi a különböző mérgek beszedése, illetve a magas helyről való leugrás. Az öngyilkosok számának elemzésekor számba kell vennünk, hogy az adatok nem teljesen pontosak, mivel nehéz hiteles statisztikai adatokat szerezni. A statisztikákat torzíthatja például, hogy az öngyilkosságot elkövető személy 113 Gönczöl, 1991. 646-653. 114 A szakemberek számára meglepetésként hatott, hogy 1988-ban 30%-kal csökkent a befejezett ön- gyilkosságok száma. 52
