Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után.
Irodalom halálában való tevékeny közreműködés koncepciójával. A korszak ismerőjeként a manapság igen divatos elképzelést, miszerint a Habsburg főherceg megkoronázása törvénytelen lett volna, szintúgy forrásokra alapozott tényekkel cáfolja. Brodarics jellemzésében és a bemutatott levél elemzésében a két szerző hasonló sorvezető mentén haladva, tudományos érvekkel alátámasztva mutatja be a realitást: milyen lehetőségei, milyen mozgástere volt a korszakban egy olyan, valóban becsületes embernek, mint a kancellár. Véleményem szerint erre nagy szükség van, mivel úgy érzem, a mai Magyarország történeti tudata igen zavart: meseszerű, igaznak hitt koncepciókkal, a nemzet magára hagyottságával érvelve, bűnbakokat és ellenségeket keresve próbálja saját nemzeti önbecsülését megerősíteni. Ez a magatartás azonban önáltatáshoz, önbecsapáshoz vezet, ami ellen a történettudománynak a maga eszközeivel kell felvenni a küzdelmet: szakszerű, forrásokon alapuló, tudományos igényű elemzéseket olvasmányosan felvonultató kiadványokkal. A Brodarics által megfogalmazott gondolatokat fakszimilében, az eredeti szöveg teljes átiratában, valamint magyar fordításban közli. Kulcsár Péter javított fordításában megismerhetjük Cuspinianusnak a mohácsi csatáról írt, a magyarok iránt elfogult és Brodaricsnak (ezt éppen e levélből tudjuk meg!) erre válaszként készített művét, valamint Brodarics számos olyan levelét, ami a levéltár által megvásárolt kordokumentumban foglaltakat egészíti ki, adja közre és teszi még érthetőbbé. A kötet reprezentatív kivitelű, műnyomó papírra nyomták, rengeteg egykorú dokumentum, pecsétfelvétel és tárgyi emlék díszíti, benne a megvásárolt irat fakszimiléje is olvasható. A kötet végén kétféle névmutató, válogatott bibliográfia, valamint angol, német, szlovák, horvát, lengyel összefoglaló segíti a külföldi érdeklődőt. A köteten látszik, hogy valóban a nagyközönségnek szánták: a sok szép színes fénykép szinte hívogat, hogy kézbe vegyük a könyvet, szép lassan átlapozgassuk, gyönyörködjünk a képekben és beleolvassunk a szövegbe. Itt kell megjegyezni, hogy a levéltár első ilyen jellegű, reprezentatív kötete kisebb-nagyobb szerkesztési problémákkal küzd. A szerkesztők a fejezetcímeket a fejlécbe helyezték el, ami a kiemelt fejezetcímeknél nem is okozott gondot, de az előszó, valamint a mellékletek (hely- és névmutató stb.) használatát már igencsak megnehezíti, mivel a mutatók esetében szinte nem is lehet észrevenni, hol válik el a kétféle mutató. A helymutató esetében sajnos nem követték azt a gyakorlatot, hogy a kötetben szereplő helynévi alak mellett a mai névalak is szerepel. Amennyiben (nagyon helyesen) törekvés az, hogy külföldi olvasók is érdeklődve forgassák a könyvet, ezt jelentős hiányosságnak értékelhetjük. A kötetekben szereplő képek esetében is jobb lett volna nagyobb odafigyeléssel összeválogatni a szöveghez tartozó dokumentumokat, és például a váradi békének a Magyar Országos Levéltárban lévő példányát oda helyezni, ahol a szövegben e béke előkészítéséről van szó. A képként közölt dokumentumok esetében helyesnek tartottam volna, ha a képaláírásban bizonyos esetekben megmagyarázzák, miért az a dokumentum szerepel a kötetben, hiszen így e források képe csupán ízlésesen összeválogatott illusztráció. 199
