Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után.
Irodalom szolgálta választott urát, hogy a Magyar Királyság története jobb fordulatot vegyen. János király szolgálatában főként diplomáciai küldetésekben vett részt, ahol kamatoztatta a pápai és a francia királyi udvarban korábban szerzett kapcsolatait, majd pályája végén ő volt az, aki V. Károlynál kijárta, hogy követét, Johann von Wese lundi érseket Magyarországra küldje a későbbi váradi béke alapjainak létrehozása céljából. Fél évvel János halálát megelőzően érte a halál. Feltehetően abban a tudatban hunyt el: mindent megtett azért, hogy az országban a polgárháború megszűnjön, és az ország romlását megállítsa. Brodarics, aki a mohácsi ütközetet személyesen átélő és túlélő szemtanúként volt ismert a történelemtudomány és a nagyközönség előtt, távozását egy alig ötoldalnyi, humanista igényű latinsággal megírt beadványban közölte uralkodójával, I. Ferdinánddal. A forrás megléte egy ideje ismert volt a tudományos közélet előtt, hiszen Fraknói Vilmos 1877-ben egy külföldi árverésen látta meg azt, és igyekezett kivonatosan ismertetni. O ugyan éles szemmel felismerte a történeti dokumentum jelentőségét, de megvásárolnia nem sikerült. Az iratnak értelemszerűen egyébként a Habsburgok házi és udvari levéltárában, azaz a Haus-, Hof- und Staatsarchivban lett volna a helye, így külföldi felbukkanásán nem csodálkozhatunk. Nem tudni, mi úton került magyar antikváriusi forgalomba. Felbukkanását követően a Magyar Országos Levéltár a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával hárommillió forintért megvásárolta. Az igen értékes, szinte egyedülálló dokumentum így mégis Magyarországra, közgyűjteménybe került. A kötet e forrás bemutatására jött létre. Pálffy Géza történész és Kasza Péter irodalomtörténész kapott felkérést, hogy az irattal kapcsolatban a történeti és irodalomtörténeti hátteret Iremutassák. A szerzőpáros kitűnő munkát végzett, hiszen a korszak és a személy kutatóiként a legújabb kutatási eredményekkel és szemléletmóddal ismertették meg a szakmát, de még inkább a történelem iránt érdeklődő nagyközönséget. Ez utóbbi hangsúlyozása igen fontos, mivel a kötet elsődlegesen nem szakkönyv, hanem a tudományos ismertterjesztést hivatott szolgálni. A kötet részletesen bemutatja a korszak legfontosabb jellemzőit, reális képet nyújtva a főhős, Brodarics István kancellár tevékenységének hátteréhez. Pálffy Géza legújabb kutatásainak summázatával igyekszik leszámolni azokkal a hamis elképzelésekkel, amelyek mind a mai napig, sőt: manapság még inkább élnek a hazai történeti köztudatban. A mohácsi csata elvesztésének okát nem a széthúzásban és a nagyhatalmak által magára hagyott Magyar Királyságban keresi, hanem tényszerűen leírja, milyen hatalmak álltak egymással szemben, milyen haderő állt Szülejmán szultán rendelkezésére ahhoz, hogy sikeresen támadja meg a délvidéki erősségétől, Nándorfehérvártól megfosztott országot. A II. Lajos által mozgósított haderőt nem gyülevész hadként jellemzi, hanem kiemeli annak fontosságát, milyen nagy jelentőségű tett volt a több mint 25 000 főt kitevő sereget összegyűjteni, és azt a jóval nagyobb ütőerőt képviselő szultáni seregek ellen vezetni. A magyar haderő támadásának leírásakor épp úgy leszámol azzal a mítosszal, hogy Tömöri fejetlenül, koncepciót mellőzve vezette mészárszékre csapatait, mint a Szapolyainak tulajdonított árulással, sőt, a II. Lajos 198
