Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?
Közlemények döntően is befolyásolhatta a tisztújítás kimenetelét. A biztosok e ténykedése valóban eredménnyel is járt, és a 18. század első évtizedétől kezdve egyre-másra került sor különböző városok kamarai felülvizsgálatára és a vezetők ellenőrzésére, esetleges elítélésükre.32 Ezzel a kamara a városok belpolitikájába, igazgatásába és pénzügyeibe közvetlenül kezdett beleszólni és irányítani, így a városok teljes igazgatási önállósága megszűnt. Az 1709. év során Nagyszombatban lefolytatott vizsgálat alkalmával e tekintetben már új, fentebb jelzett elemekkel találkozhatunk. A biztos a nagyszombati tisztújítást követően meglehetősen sok tanút (28 főt) hallgatott ki az 1708. évi szabálytalan tisztújítással kapcsolatban. A tanúk meglehetősen szószátyáran, meglehetős részletességgel írták le a történteket és panaszkodtak a város vezetésére.33 Ez a folyamat a század első harmadában már alapvető jelenséggé vált. A 18. század új igazgatási irányzatának alapelveit figyelhetjük meg a városigazgatás terén is a század első harmadának vége felé. A18. század nagy igazgatási reformjának időszakában a Helytartótanács mellett az állandó bizottságok közül a legmaradandóbbat, a városi bizottságot hozták létre 1733-ban.34 A bizottság munkáját a korábban bekért városi tisztújítási jegyzőkönyvek is segítették, de különösen az a felmérés, amiben a szabad királyi városok közjogi, gazdasági és pénzügyi helyzetét kívánták számba venni. A felmérés lényegében azokon az alapelveken nyugodott, amelyek a 17. század végétől, de különösen az 1690-ben a városi tisztújítások alkalmával a városokba érkező kamarai biztosoknak kiadott egységes utasításban már szabályoztak. A cél itt is a városok súlyos pénzügyi gondjainak rendbetétele volt. Az összes szabad királyi városra kiterjedő vizsgálat az információk megszerzésének szempontjából is fordulópontként jelentkezett. A városi bizottság munkájában részt vevő biztosokhoz tömegesen érkeztek információk. Ez esetben azonban nem csak a hagyományos úton, vagyis a városok vezetésétől, hanem a városi vezetéssel elégedetlenkedők részéről is számtalan feljelentést, de- nunciációt csatoltak az Udvari Kamarához eljuttatott vaskos, több mint 200 fóliót meghaladó aktához. A denunciációk mellett természetesen a korábbi korszakhoz hasonló kérelmek és panasziratok is érkeztek, mint a szatmárnémeti nemesek közösségének felterjesztése, ami leginkább a tisztújításkor szokásos választott község által benyújtott kérelmekre hasonlított, vagy a szatmárnémeti „köznép" által írt kérelem, amelyben a biztos támogatását kérik, hogy az uralkodónál képviselje érdekeiket. A Jenei Szabó Mihály egykori szatmári szószóló ellen benyújtott, meglehetősen egyszerűen fogalmazott beadvány már teljesen más jellegű, hiszen a névtelen szerző Jenei uram viselt dolgait részletezi, főként azokat, amelyek miatt az 1708. évi tisztújításon járt kamarai biztos megneheztelt a városra, amikor a város két pártra szakadva esett egymásnak. Hasonlóak azok a (valóban feljelentésnek 32 Nagy, 1957; Kovács, 1940. 30., 43.; Nagy, 1956; Tóth, 1961; Bónis, 1962. 33 MOL, E 34. pag. 593-732. 34 Paulinyi, 1963. 132
