Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?

H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig.

tekinthető) beadványok, amelyekben mind a belső tanács némely tagjai, mint pedig más szatmári polgárok az egykori szatmári bíró, Csegődi György viselt dolgairól tájékoztatták meglepő részletességgel. A szatmáriak éles nyelve a városi kamarást sem kerülte el, hiszen egy névtelen és igyekvő feljelentő éppen a kuruc idők „becsületes" pénztárnokának, Jakó Mihálynak földjeit jogtalanul bitorló Losonczi István kamarást vette célba, szintén meglehetősen nehéz kézzel fogalmazott levelében. Kollát Dávid már sokkal szorgalmasabbnak tűnik, ugyanis az írása alapján tanult feljelentő már korábban tett számtalan szolgálataira hivatkozik és sajnálkozik, hogy már régóta nem tudott újabb hírekkel szolgálni a kamara képviselőjének.35

Állami hivatalnok vagy városi tisztviselő?

A denunciációk egyik célja vitathatatlanul az lehetett, hogy a feljelentő/információforrás a kamarai biztos jóindulatát elnyerhesse. Ez átvezet arra a területre, ami — véleményem szerint — az egyik legfontosabb állomása annak a folyamatnak, ami a városi igazgatás államivá történő átalakulásához vezetett. Amennyiben ugyanis a kormányzat — a német szakirodalom állítása szerinti értelemben — sikeresen akarta „államosítani" a városi intézményeket, arra volt szükség, hogy a városi vezetés személyeinek kiválasztása teljes egészében tőle függjön, a rendi városok ezen alapvető privilégiumát az állam sajátíthassa ki. A biztos jelenléte és feladata predesztinálta ezt a folyamatot, hiszen ha egy a várostól független hatalom képviselőjeként eredményesen befolyásolhatta a jelöltek személyét, akkor a hatalomra vágyók számára kiváló alkalmat jelentett arra, hogy az áhított posztokat megszerezhessék. Amennyiben pedig a városi hivatalokat megpályázók egyenesen a biztoshoz, sőt, ezen továbbmenve a kamarához és az uralkodóhoz fordulnak, hogy a tanács tagjaivá vagy más városi tisztviselővé váljanak, ezt már egyenesen — a már említett értelemben véve — a városi hivatalok állami/ural- kodói kegytől függővé válásaként értelmezhetjük.

A jelenséghez szinte természetszerűen csapódtak már az új rendszer bevezetésének első évtizedeiben a korrupció jelei. 1680-ban Wilhelm Draheim kamarai tanácsos vezetésével vizsgálat indult a szepesi kamarai adminisztráció addigi igazgatója, Franz Konrad Walsegg ellen. A fennmaradt vizsgálati iratok tanúsága szerint a lázadás fészkének számító felső-magyarországi pénzügy igazgatását irányító adminisztrátor hatalmas kísérettel jelent meg a városok tisztújító gyűlésein. Katonák hosszú sora, 2 titkár, kancellisták és jegyzők, valamint más hivatalnokok és szolgák kísérték, amivel a városoknak és falvaiknak nagy károkat okoztak. Ezek az utak általában 3-4 hétig tartottak, ami nagyon megterhelte mind a városokat (akiktől kiemelt élelmezést kívántak meg) és a kamarát is, mivel napidíjat kellett fizetni. Az adminisztrátor saját maga részére gyakorta szedett be

35 HKA HFU RN 664.1733. március föl. 1367-1513.1733. márc. 22.

133