Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?

H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig.

a megérkező királyi biztosokat, hogy a város vezetését egyszerűen nem tudták megtalálni, mivel azok (állítólag) hegyaljai szőlőik szüretelését ellenőrizték.15 A század utolsó harmadától évente megérkező kamarai biztosokkal ezt természetesen nem tehették meg, hiszen ebben az esetben már a városi vezetés saját politikai helyének megőrzéséről volt szó. Az információk megszerzése a biztosok számára elsőrendű feladat volt, amelyet a nekik kiadott utasítás kifejezetten előírt.16 Igaz, az instrukciók indoklása szerint erre azért volt szükség, hogy a szenátus és a külső tanács közötti ellentéteket megszüntessék, és a városokban béke honoljon.17 A biztosok információforrásait vizsgálva kiválasztottunk egy több mint 70 tisztújítási jelentést tartalmazó forráscsoportot, ami az alsó-magyarországi városok döntően 1690 és 1699 közötti tisztújításairól készült.18 A korszak önmagában jelzi, hogy a városi biztosok tevékenységének kezdeti időszakáról van szó, hiszen a biztosok számára csak 1690-ben adtak ki egységes utasításokat. A városok bezárkózása még érzékelhető, hiszen a több mint 70 jelentésből mindössze 45-ből derül ki, hogy a biztos információi városi vagy városban lakó embertől, illetve csoporttól származnak. A legtöbb esetben a szokásos módon szerzett adatokat a városról: a tanácsot kérdezte meg, akik kötelesek voltak válaszolni neki, de persze saját magukat nem feketítették be a kamara emberénél. A biztos maga nézte át a városi jegyzőkönyveket, ügyvitelt és (legfőképpen) a számadáskönyveket. A fennmaradó 45 esetben nem a hagyományos módon kapott adatokat.

A legmegbízhatóbb információforrás a helyi egyház képviselői voltak. A vizsgált tisztújítások több mint felében, 24 esetben ők jelentették az egyik legfontosabb információforrást, amin nem csodálkozhatunk, hiszen a biztos feladatai közé tartozott a város katolikus többségű vezetésének kialakítása.19 Az egyháziak közül az egyik legmegbízhatóbb információforrás a helyi plébános volt, aki mindent tudott híveiről, de még többet azokról, akik nem tartoztak saját nyájába. Kismarton esetében egy valóban tevékeny pappal találkozhatunk, aki a szinte teljesen katolikus város tisztújításán és a város ügyei felmérésének minden pillanatában a biztos rendelkezésére állt. Ez a „minden lében kanál" plébános ugyanis

15 Németh, 2004 1. köt. 486., ÖStA HKA HFU RN 81. 1603. nov. tol. 49-52.; AMK Schw. Nr. 14483. Kassa, 1720. jún. 14., MOL, E 249. 1603. Nr. 78. Bécs, 1603. okt. 13. Ugyanerről: Nr. 91. Bécs, 1603. nov.r 7. A városokhoz intézett parancs 1603. nov. 3-ai dátummal keltezett. Nr. 119. 1603. dec. 18. A Szepesi Kamara jelentése: HKA HFU RN 81.1603. nov. föl. 49-52. A kamarai tanácsosok felszólítására a többi szabad királyi város sem volt hajlandó kiadni számadásait.

16 MOL, E 136. Irregestrata 12. t. 1695. ápr. 18. Lásd erre jó példaként Johann Franck kamarai tanácsos jelentését Modor tisztújításáról. MOL, E 34. pag. 14-25. Modor, 1691. jan. 5.

17 ŠtABB, pob. BB, MMBB, Spisy Fasc. 286. No. 4L, Fasc. 261. No. 74., AMK Schw. Nr. 9277, 9332., 9405., 9475., 11008.

18 MOL, E 34.

19 Az egyház és a szerzetesrendeknek a felső-magyarországi rekatolizációban betöltött szerepéről lásd: Mihalik, 2010. 294-318.

129