Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?
Közlemények még a városfalak szemléjénél is jelen volt.20 A következő legtöbbet szereplő egyházi testület a helyi rendházat tartó szerzetesrendek voltak, közülük is (meglepő módon) nem a jezsuitákat látjuk előtérben, hanem új szerzetesrendként a piaristákat. Szentgyörgy és Breznóbánya esetében ők tekinthetők a biztos elsődleges és állandó hírforrásainak. A jezsuitákkal ugyanis csupán Selmecbányán találkozunk hasonló szerepben, míg Nagyszombatban az érsekség révén két kanonok tájékoztatta a biztost a város állapotáról.21 A városi tisztviselők nem sokkal maradtak el az egyháztól. Ez részben érthető, hiszen ők tudtak a legtöbbet a városok belső viszonyairól, de velük kapcsolatban érdekes összetételről beszélhetünk. A legtöbbet szereplő városi alkalmazott a jegyző volt. A jegyző ugyanis minden esetben részt vett a belső tanács ülésein, ő vezette a jegyzőkönyvet és minden hivatali ügybe betekintést nyert.22 Nem véletlen, hogy a városvezetés összetételénél ez a hivatal jelentős szerepet játszott, ide próbálták a legmegbízhatóbb katolikusokat kineveztetni.23 A 17. század elején az osztrák városokban hasonló tendenciákkal szembesülhetünk. Ekkor a Landesregierung elsődleges célja volt, hogy az uralkodóhoz hűséges, katolikus jegyző kerüljön a városi adminisztrációba.24 A másik legfontosabb belső informátor a szószóló volt, aki a külső tanáccsal a háttérben igyekezett magának és a külső tanácsnak még nagyobb beleszólást elnyerni. A külső tanács tehát ebben az időszakban került a kormányzat látókörébe, mint olyan testület, mint amin keresztül a felső vezetés ellenőrizhetővé és kijátszhatóvá tehető.25 A 21 esetből 13 esetben ők álltak ugyanis a biztos azon értesülései mögött, amikor a tanácsosok visszaéléseiről és a város rossz gazdálkodásáról kaphatunk információkat.26 A többi esetben a szokásos belső hatalmi harc jegyei figyelhetők meg: a jegyző fizetésére és állására pályázó aljegyző jelenik meg Breznóbánya esetében, Sopronban pedig a korábbi katolikus polgármester elemzi a város rossz vezetését és a bajok okozóit.27 A biztosok nem minden esetben említik meg a hírforrást, jóllehet ez a hír hozói számára 20 A következő városokban volt jelentős szerepe a helyi plébánosnak: Kismarton (MOL, E 34. pag. 26-34., 391.), Ruszt (uo. pag. 286., 295.; 381., 534.), Selmecbánya, Körmöcbánya (uo. pag. 569.), Szakolca, Modor (uo. pag. 17), Trencsén (uo. pag. 588.). A kismartoni plébános készségességéről: uo. pag. 113. 21 Piaristák: Szentgyörgy (MOL, E 34. pag. 574.), Breznóbánya (uo. pag. 83.); bencések: Modor (uo. pag. 22-24.); jezsuiták: Selmecbánya (uo. pag. 1.) A nagyszombati kanonokokról: uo. pag. 598-599. 22 A jegyző a következő városokban játszott fontos informátori szerepet: Nagyszombat, Sopron (MOL, E 34. pag. 100., 230., 242., 271.), Ruszt (uo. pag. 383.), Breznóbánya (uo. pag. 12., 422., 509.) Kőszeg (uo. pag. 119.). 23 MOL, E 23.1673. márc. 4., 1674. ápr. 22., 1674. december 29., ŠtALe, MMLe X/36/2., ŠtABB, pob. BB, MMBB, Spisy Fasc. 286. No. 38. Ruszt esetében az erősen evangélikusellenes Joseph Braunmiller, illetve Breznóbánya esetében Fabiáni Mihály jegyzővé történő kinevezésére lásd: MOL, E 34. pag. 383., 422., 509. Vö.: Kállay, 1966. 294-295. 24 Hageneder, 2004. 355-357; Gutkas, 1965; Hübl, 1966. 22. 25 Tichelmann, 2001. 50-54.; Gerteis, 1986. 73-80.; Tirnitz, 1971. 75. 26 Kismarton (MOL, E 34. pag. 481-482.), Nagyszombat (uo. pag. 604-624.), Sopron (uo. pag. 232-234., 247-249.), Ruszt (uo. pag. 289-291.), Szentgyörgy (uo. pag. 47), Pozsony (uo. pag. 503.) 27 MOL, E 34. pag. 97,425. 130
