Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?

H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig.

beszél.2 A Francia Királyság városaiban hasonló jelenségekre figyelhetünk fel, hiszen a 17. századra a városi vezetőket már leginkább az államigazgatás résztvevőiként és nem a városok szabadon választott tisztségviselőiként jelentek meg.3

Ha közelebbről szemléljük meg a városok irányítását és ellenőrzését az osztrák tartományokban, már a 16. században fellelhetők azok a jelek, amelyek a magyarországi városok esetében jó egy évszázaddal később megtalálhatunk. Az osztrák városok esetében a 15. századtól megtalálhatjuk azokat a királyi biztosokat, akiket a magyar városokban csak 1672-t követően. Ekkor még csak az uralkodó herceg/főherceg képviseletében jelentek meg, és az évente megtartott városi tisztújítás után vették ki az új városi vezetés hűségesküjét. Az eskübiztosok (Eidkommissar) szerepe a 16-17. század fordulóján rövid időre megváltozott, és választóbiztosokként (Wahlkommissar) döntően határozták meg a városi vezetés összetételét, ekkor még főként arra koncentrálva, hogy a katolikusok kerüljenek a testületeken belül többségbe. Bécs esetében már az 1526. évi városi rendtartás meghatározta a városi tisztviselők helyét. Egyértelműen az uralkodó, illetve az alsó-ausztriai kormányzat döntésétől függött a polgármester személye (a bíró ekkor már régen a kormányzat kinevezett hivatalnoka), valamint a belső tanács összetétele. A Bécsre érvényes szabályozás, valamint annak 1564-ben történő megerősítése az osztrák tartományok városaiban csak részlegesen és később érvényesült. II. Ferdinánd uralkodása hozta meg a változást a többi osztrák városban, mivel 1628-1629-től kezdődően a többi osztrák tartományban is általánossá vált a választóbiztosok jelenléte és tevékenysége.4

A választási biztos elsődleges feladata általában a választás lefolytatása volt, de az összes városi tisztséget is felügyelnie kellett. Emellett az éves tisztújítás alkalmával, még a választást megelőzően ellenőriznie kellett a városi tisztviselők számadásait, valamint a város általános állapotát is meg kellett ismernie az alábbi területeken: vallási viszonyok, az egyházak és a templom állapota, a városi ispotály és annak birtokainak állapota, a városi polgárság általában, hány személy foglal helyet a belső és a külső tanácsban, és milyen egyéb hivatalok vannak, mennyi templom és lelkészség van a városban, és azoknak milyen birtokaik vannak, milyen a lelkigondozás állapota és milyen panaszok, sérelmek vannak a plébánossal szemben, milyen állapotban vannak a házak, milyen állapotban vannak a város falai és erődítései, az adózás hogyan történik, az adószedés állapota milyen, az árvák vagyonát hogyan kezelik, illetve egyéb speciális, évente változó kérdések.5

2 A városok „államosításáról": Blaschke, 1991.139-140; Hubatsch, 1983.

3 Összefoglalóan lásd: Németh, 2004.1. köt. 45-70., ill. Tilly, 1994; Cowan, 1998; Pohl, 1999; Slack, 1978; Friedrichs, 2000; Nash, 1973; Court, 1972; Hart, 1994; Chédeville, 1980; Chartier, 1981; Chevalier, 1982; Barnavi, 1978; Mousnier, 1974; Orest, 1973; Chittolini, 1988; Chittolini, 1994; Brunner, 1963; Brady, 1985; Heuvel, 1991; Ennen, 1981; Blickle, 1998. Legújabban: Schlögl, 2004.

4 Az osztrák várospolitika alakulásáról összefoglalóan lásd: Németh, 2008c, ill. Brunner, 1955; Brunner, 1963; Gutkas, 1965; Voltelini, 1929-30; Demelius, 1953; Grössing, 1968; Baltzarek, 1974; Schönfellner, 1985; Scheutz, 2006a; Scheutz, 2006b.

5 Troll, 1965. 62-68.

125