Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?

Közlemények

Nem véletlen és öncélú az osztrák (jelen esetben egy 17. század közepéről származó Bruck an der Leith tisztújítását ellenőrző biztos utasításából származó) példa részletes ismertetése, hiszen 1672, de még inkább 1690 után szinte szó szerint azonos utasítással küldték ki azokat a kamarai biztosokat, akik minden évben megjelentek a magyarországi szabad királyi városok tisztújításain.6 A kora újkori magyar várospolitika történetében nem volt egyedülálló ez a tény. 1603-ban és 1613-ban szintúgy jártak kamarai biztosok a magyarországi városokban lényegében hasonló utasításokkal és vizsgálati szempontokkal,7 jelen esetben azonban (addig példátlan módon) arra is utasítást kaptak, hogy a városi testületek és fő tisztviselők (bíró, polgármester, jegyző) összetételét és személyét is a bécsi udvar szempontjai szerint befolyásolják. Az egy állam-egy vallás alapelvét alkalmazva olyan tisztviselőket kellett hatalomra juttatniuk, akik katolikusok, valamint tisztességes, jó képzettségű emberek.8

Az osztrák mintából megismert információk elsősorban a város jobb gazdálkodását segítették volna, és hasonló célok vezették a bécsi udvart (leszámítva az egyfelekezetiség kialakítását) a jól képzett, szakszerű városi tisztviselők kiválasztásában is.9 A városi gazdálkodás hatékonyabbá tételét egyszerű elvek indokolták: a városok (nem tévedés) több évtizedes adóhátralékokat halmoztak fel, amelyek a 17. század végére városonként meghaladták a 10 000 magyar forintot, a 18. század legelejére pedig azt megduplázták, sőt előfordult, hogy megtripláz- ták. Nagyszombat 1662-ben mintegy 7000 forintos adóssága 1702-re 27 000 forintra emelkedett, Kassa adósságai pedig 70 év alatt többszörösére emelkedtek. 1672-ben 18 000 forintról 1752-re közel 51 000 forintra.10 A városok adófizető-képessége a korábbiakhoz képest a töredékére esett vissza. A magyarországi városok adófizetési képességeit jól mutatják be Nagyszombat 1605-től vezetett ún. adóhátralékkönyvei.11 Nagyszombat a 16-17. században a magyarországi élőállat-kereskedelem egyik legfontosabb központja volt, a királyi területek kereskedői itt vásárolták meg a hódoltságiaktól a felhajtott élőállatot.12 Az 1636. évi kötet szerint ekkor 9728,58 m.fl. be nem hajtott adóösszeget számolhatott a város. A város polgárai az első négy évben e hátralékok 70%-áról 25%-ára csökkentették az összeget, majd a be nem hajtott adók aránya 20%-nál állandósult. Ez az arány sem mutat túl jó értékeket, de az 1660. és 1676. évi hátralékok befizetésének ütemével összehasonlítva kiderül, hogy nem ez az időszak volt a mélypont a város adófizetési moráljának

6 ÖStA HKA HFU RN 360.1693. dec. föl. 365-372.1690. dec. 15., AMBr, Spisovy material Lad. 35. Nr. 143/k. Bécs, 1691. márc. 15., ŠtABB, pob. BB, MMBB, Spisy Fasc. 280. No. 93. Bécs, 1690. dec. 15.

7 Németh, 2004.1. köt. 480-495.; Felhő, 1946.

8 Németh, 2004.1. köt. 519-528; Németh, 2003; Németh, 2007. Az „egy állam-egy vallás" abszolutista alapelvéről: Hinrichs, 1996. Vö.: Asch, 1996; Vierhaus, 1988; Vierhaus, 199015-38; Duchhardt, 1994.

9 Vö. újabban: Hart, 1996 344-347, ill. Frigyes Vilmos választófejedelem kapcsán: Arndt, 1996, különösen 270-271.

10 Kassa: MOL E 210 (Mise.) Civitatensia 15. t. 9. sz. Pozsony, 1672. jún. 28., ÖStA HKA Civitatensia RN 3 1756. jan. 5.

11 ŠtABr, pob. Tr, MMTr, Dane a poplatky IIIb/71„ IIId/598-600.

12 Kazimír, 1980.; Gecsényi, 1993; Szakály, 1971.

126