Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?

H. NÉMETH ISTVÁN

A BEZÁRKÓZÓ POLGÁROKTÓL A FELJELENTŐKIG.

ÁLLAMI VÁROSPOLITIKA - SZÉTHULLÓ RENDI VÁROS?1

FROM INTROVERTED CITIZENS TO DENUNCIATORS. STATE URBAN POLICY - DISINTEGRATING ROYAL TOWNS? Absolutist urban policy was introduced in the Kingdom of Hungary relatively late compared to Western Europe, at the end of the seventeenth century. As part of this process, the state exerted an increasing control over the free royal towns. This control concerned partly the confessional composition of urban leadership, but an even more direct aim was to lay hands on the towns' resources and secure all possible incomes, including taxation. In this situation the commissioners sent out by the Chamber needed specific information on which they could base their resolutions. This information could be obtained first and foremost from Chamber officials (customs officials, postmasters) who were stationed in particular towns, as well as from local representatives of the Catholic Church, the parish priests or the monks. Among the employees of the towns, the commissioners could rely mainly on the notaries. Another new phenomenon of this period was that locals could submit petitions or accusations directly to the representatives of the state, a practice which also proved useful for the commissioners in collecting information.

Az abszolutista várospolitika általános tendenciái és kiváltó okai:

A 17. század utolsó harmada a magyarországi várospolitika fordulópontját jelenti. 1672-től a városok feletti uralkodói/állami ellenőrzés ekkor kezd megvalósulni, és ez az európai, közelebbről a Habsburg Birodalomban bekövetkezett jelenségektől egyáltalán nem állt távol. Sőt: a magyarországi szabad királyi városok betagozódása az ekkoriban létrejövő abszolutista jellegű igazgatásba még megkésettnek is mondható. Európa fejlett államaiban a városok politikai befolyása ugyanis épp oly csekély volt, mint a Magyar Királyságban. A rendi gyűléseken részvételi jogokkal bírtak, de a politikai döntésekbe komoly beleszólásuk nem volt. Egyedüli kivételnek a hollandiai városok tekinthetők, amelyek gazdasági erejüket a parlamenten belül is érvényesítették. A nyugat-európai városok politikai befolyásának valódi fokmérője nem is a negyedik rend parlamenti befolyása volt, hanem a városok vállalkozó polgárainak gazdasági ereje. A Német-római Birodalom tartományi városai kapcsán a szakirodalom a 17. századot tekintve kifejezetten azok állami bürokratizálásáról, a városok állami közigazgatásba való betagozódásáról, kissé szélsőségesen fogalmazva, a városok „államosításáról"

1 A kutatás a Habsburg Történeti Intézet, valamint az OTKA (K 68914, K 83731) támogatásával valósult meg.

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2:124-145.

124