Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények levelének betoldása előtt — elítéli azoknak a „balga, hadtudományban járatlan, semmirekellő" brassóiaknak az állásfoglalását, akik nem akarták beereszteni városukba a császári helyőrséget vagy kiűzésükre gondoltak: „Coronenses enim animadversis civium, qui praesidia receperant, difficultatibus proprioque ingenio inflati dicebant, nunquam fore, ut Corona eorum, semper virgo, tam imprudenter deciperetur [...]."17° Andreas Gunesch véleménye a brassói felkelésről valószínűleg nem csak azért olyan negatív, mert barátjának, Paul Trauschnak a háza leégett a császári katonák ellentámadása során.170 171 Műve Szeben-pártiságát feltehetően megerősítette, hogy azt a szebeni királybírónak ajánlotta. Amennyiben Franck volt a megbízó, a Fides Saxonum egyfajta felhívás is lehetett a szász városok politikai egységben tartására, összefogására egy olyan időszakban, amikor könnyen elképzelhető volt, hogy a török hadmozdulatoknak kiszolgáltatottabb Brassó számára fennáll a kísértés az átállásra. Gunesch az előszóban Nagyszebent, mint a szász nemzet fejét az organikus tannal hozza összefüggésbe és kifejti, hogy a tagoknak a fej erényeit kell élvezniük. A műben több helyen találunk sorok közti utalásokat a hűtlen Brassóra, és ezzel párhuzamosan Nagyszeben hűsége és állhatatossága kerül a középpontba. Szólhat azonban ez az írás a szebeni lakosságnak is, akik között bizonyára akadtak olyanok, akik a több éve tartó katonai megszállás után bizakodva hallgatták a magyarországi és erdélyi felkelésekről szóló híreket és Isak Zabanius hatásos prédikációit. Ebben az esetben a Fides Saxonum politikai program, amely megjelöli a szebeni vezetés által legjárhatóbbnak vélt utat. A Fides Saxonum értelmezését megnehezíti, hogy keletkezési idejéről nem tudunk többet, mint hogy feltehetően még Valentin Franck von Franckenstein szász ispán 1697. szeptember 27-én bekövetkezett halála172 előtt elkészült. Ha a zentai csata előtt keletkezett, amikor az erőviszonyok még nem rajzolódtak ki egyértelműen, jobban érhető, hogy a szerző miért a szászoknak a mindenkori erdélyi uralkodó irányában tanúsított hűségét taglalja, és nem csak a Habsburg uralkodókat emeli ki történelmi példáin keresztül. Amennyiben a mű a zentai császári győzelem és Franck halála közötti időszakban készült el (1697. szept. 11-27), más tényezőkkel is számolni kell. Az 1697. szeptemberi zentai csata és a felkelés leverése után a császári politika az erdélyi helyzet rendezését tervezte.173 Épp ekkor maradt a szász nemzet politikai képviselet nélkül. A szász nemzet kívánságát, hogy az I. Lipót császár által Sachs von Harteneck néven nemesített szebeni polgármestert, Johann Zabaniust magasabb politikai képviseletben lássa, már 1696-ban kifejezte Johann Friderici 170„Ugyanis a brassóiak, észrevéve azoknak a polgároknak a gondjait, akik befogadták az őrséget, a saját eszüket felnagyítva azt mondták, hogy sosem fordulhat elő, hogy az ő örökké hajadon Brassójukat ilyen meggondolatlan módon átjátsszék [.. Quellen, 1915. 297. 171 Quellen, 1915. 298. 172 Schriftsteller-Lexikon, 1983.1. 340. 173 EOE, 1898. 50. 114
