Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófin: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

Valentin Franck Breviculusához készült ajánlásában.174 1697. július 4-én a tordai országgyűlésen a szászok segítséget kértek Harteneck guberniumi tanácsosi hivatalának az udvar általi megerősítéséhez, a szász nemzet egyik fő képviselőjének nevezve a szebeni polgármestert, akinek kezén a legfontosabb közügyek futnak át.175 Franckenstein halála után a szászok szebeni királybíróvá választották, de az udvar csak 1699-ben erősítette meg hivatalában.176

Ahogy Georg Kraus történelemszemlélete szerint a történelem ismerete nélkülözhetetlen az ellenséggel való tárgyalásokon és a védekezésben,177 úgy tulajdoníthatunk Gunesch művének is hasonló szerepet. A Fides Saxonum a mindenkori szász politikai vezetés eszközének tekinthető, amely a felhozott történelmi érvekkel segíti azt az érvényesülésben és az általa képviselt csoport érdekeinek védelmében.

Mindezek mellett nem mellőzhető az a motiváció sem, amelyet maga a szerző nyíltan is kifejez, és amely alapján apológiának tekinthetjük a művet. Megfogalmazása szerint munkájának célja nemcsak a lakosság és a külföldiek tájékoztatása, hanem az egyes parasztok vagy polgárok meggondolatlan szavai elleni védekezés is. Törekvése reális, hiszen példaképe, Valentin Franck maga is nagy jelentőséget tulajdonított a történeti érvelésnek.

Szegedi Edit szerint Franck von Franckenstein a Breviculus írásakor azt az illúziót táplálhatta magában, hogy a Habsburgok tekintetbe fogják venni a szászok politikai és jogi hagyományait.178 Úgy tűnik, Gunesch (vagy legalábbis megbízója) hitt az efféle történelmi érvek jelentőségében, amelyek arra mindenképp alkalmasak voltak, hogy saját rendi nemzetének öntudatát támogassák a két oldalról érkező támadások kereszttüzében.

A Fides Saxonum puszta létezése is arra vet fényt, hogy az 1690-es évek ingatag politikai helyzetében az erdélyi szászság — vagy legalábbis vezető rétege — nem érezte biztonságban magát. Andreas Gunesch művét is — több kortársáéhoz hasonlóan — a változás, az átmeneti korszakkal járó bizonytalanság hatja át. A mű egyaránt szolgál új adalékokkal az erdélyi szász barokk történetíráshoz és az 1690-es évek erdélyi történetéhez.

174 Frank, 1696.

175 EOE, 1898. 318.

176 Johann Zabanius Sachs von Hartenecket 1697. október 12-én választották szebeni királybíróvá és szász ispánná, I. Lipót 1699. szeptember 5-én egy évre, majd 1701. augusztus 3-án élete végéig megerősítette hivatalában. 1703. december 5-én lefejezték. Kutschera, 1985. 44.

177 Vogel, 1994. 47.

178 Szegedi, 2002. 369. Szegedi megállapítása szerint a 17. században a jogi és politikai státusz még nem kapcsolódott a történelmi teljesítményhez és ezzel magyarázható a Habsburgok érdektelensége a történelmi legitimációt illetően. Uo. 637.

115