Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófin: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

mint Lucas Kolich a Donativum c. költeményében," hanem azt szeretné bebizonyítani, hogy nagyapáik korában is éltek becsületes szászok.99 100

A mű legnagyobb része azokhoz a háborús évekhez nyúl vissza, amelyekben a Habsburg-ház kísérletet tett hatalmának Erdélyre való kiterjesztésére. Több mint háromnegyed része a tizenötéves háborúval (1593-1606) foglalkozik, s a középpontban főleg Nagyszeben és a szász nemzet képviselete áll, de más szász városok is szerepelnek a műben. Gunesch írását nem tagolja fejezetekre, kidolgozottság szempontjából azonban két fő szerkezeti egységet állapíthatunk meg: először az 1526-1575 közötti időszakból hoz példákat a számára hozzáférhető korabeli történeti irodalom alapján. Ezt követi egy jóval részletesebben kifejtett rész a tizenötéves háborúról, ahol már kéziratos forrásokat is felhasznál.

Első állomása I. Ferdinánd (1526-1564) és Szapolyai János (1526-1540) 1526- 1536 közötti küzdelme Erdélyért, amelynek leírásában a szász városok, kiváltképp Brassó és Nagyszeben Szapolyai-párt általi ostroma áll a középpontban. Több ponton hivatkozik a szászok hűségére és állhatatosságára. A kettős királyválasztáskor a törvényhez tartották magukat, mivel követték az 1. Mátyás (1458-1490) és III. Frigyes (1440-1493) közötti 1463. évi szerződést. Ferdinánd iránti rokonszenvüket többek között a vérrokonsággal magyarázza. A Habsburg uralkodóhoz való hűségükben sok szenvedés árán is kitartottak: Nagyszeben hét évig állta Báthory István ostromát, és csak a Habsburgoktól várt katonai segítség hiánya kényszerítette a várost meghódolásra, miután Ferdinándtól felmentést kértek hűségesküjük alól.101

A következő rész a 16. század 50-es éveiben bekövetkező rövid erdélyi Habsburg uralommal (1551-1556) foglalkozik. Gunesch megemlíti Castaldo császári katonáinak 1551-1553 közötti erdélyi jelenlétét, majd Marcus Fuchs brassói krónikással vitázva kísérli meg Castaldót védelmébe venni. Fuchs állítását, amely szerint Castaldo katonasága beszállásolási költségeit nem térítették meg az erdélyi lakosságnak, tévesnek tartja:

Daß ist aber lächerlig, waß Herr Marcus Fuchsius in seinen Annalen hier von registrieret, nemblich: Johannes Babtista Castaldo ziehet mit seinen unter gehenden Kriegs Volck wieder in Teutschland, nach dem sie mit der armen Bauren, und wirths-Leüt Unkosten gelebet, in gantz Siebenbürgen, und sie vor diese große Unkosten nicht sonderliches verrichtet hatten, und ob schon König Ferdinandus versprochen zu bezahlen, so ist doch nichts darauff erfolget, es hat aber ein jeder wihrt von seinen einquartierten Soldaten eine Hand schrifft

99 A Lucas Kolichtól idézett sorok (kiemelve): „Dic, quod in Augustum facinus... grande patravit/ Saxonine gens innocua; ut Capita, et Coryphaei/ Jure mererentur vinciri, et ferre catenas?/ Germanam tenuere fidem, nec plura require." — „Mondd, mily császár elleni nagy bűnt követett el az ártatlan szász nemzet, hogy jogosan kötözik meg vezetőiket és viselnek bilincset? (...) d német hitet megtartották és többet nem is kívántak." Rosetum Franckianum, XXXII. sz. vers. (Kiemelés tőlem, Sz. Zs.)

100 Fides Saxonum, 228-231.

101 Fides Saxonum, 231-241.

101