Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények und obligation künfftiger bezahlung bekommen, als mann sol sie außlösen ad Graecas Calendas.102 Az tény, hogy a szász városok nyitott kapukkal várták a császári uralmat, és sok előnyük származott Ferdinánd rövid uralmából. Elérték, hogy adójukat az erdélyi országgyűléstől függetlenül ajánlhassák meg, s a vajda hatáskörétől is függetlenítették magukat. Amikor azonban Gianbattista Castaldo seregei megérkeztek Erdélybe, a szebeni tanács kivonulásukat követelte. A katonaság ellátása és fegyelmezetlensége miatt a rájuk nehezedő teher rendkívül megnehezítette helyzetüket. A császári katonaság kihágásait Castaldo is elismerte, I. Ferdinánd pedig külön kérte a szebeni tanácsot, hogy rá való tekintettel a város viselje még el néhány hétig a beszállásolt katonákat. Ezenfelül pénzhiány miatt Castaldo a szász városoktól kért kölcsönből igyekezett katonái elmaradt zsoldját kifizetni.103 A hadellátással kapcsolatos konfliktus felidézésével Gunesch mintha saját korának problémáira utalna, és a Castaldo katonasága elleni vádak elhárításával burkoltan a szászok elvárását fejezné ki a jelenlegi helyőrségek ellátásával kapcsolatban. Castaldo zsoldosseregei kivonásának leírása után az 1556 februárjában I. Ferdinánd királyhoz küldött erdélyi követségre irányítja a figyelmet a szerző, amelynek az volt a célja, hogy a fenyegető török veszély miatt felmentést kérjen a hűségeskü alól és az uralkodó engedélyezze számukra János Zsigmond visszahívását.104 Valójában a rendek már az 1555. decemberi marosvásárhelyi országgyűlésen írásba foglalták a Ferdinándnak letett hűségeskü feloldásának kérését, amennyiben a király nem tud megfelelő segítséget nyújtani az oszmán hadak ellen. Az ezt követő januári tordai országgyűlésen megjelentek (főleg székelyek és magyarok) pedig visszahívták Izabellát és János Zsigmondot. Gunesch az erdélyi követség említése mellett fontosnak tartja Matthias Miles krónikáját Istvánffy Miklós művével kiegészíteni, amely alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy Ferdinánd maga mondott le erdélyi uralmáról.105 Ezáltal akarja megelőzni azokat a félreértésből fakadó támadásokat, amelyek Miles elbeszélése alapján a 102 Fides Saxonum, 242. „Az azonban nevetséges, amit Marcus Fuchs ír erről évkönyvében, mely szerint: Johannes Babtista Castaldo tönkrement hadinépével visszavonult Németországba, miután a szegény parasztok és gazdák költségén éltek egész Erdélyben, és ezért a nagy költségért semmi különöset nem fizettek, és bár Ferdinánd király megígérte, hogy ki fogja fizetni, semmi nem lett belőle. Minden gazda azonban a hozzá beszállásolt katonáktól kötelezvényt kapott jövőbeli kifizetésre, amelyet sohanapján kell kiváltaniuk." — A Marcus Fuchstól idézett rész kiadatlan. 103 Teutsch, 1984. 273-275.; Barta, 1986. 434-435.; Daugsch, 1990. 205. Gunesch történelmi példatárából egyébként tendenciózusan kihagyja Haller Péter 1552 őszén a Portával folytatott tárgyalásait, pedig a szász ellenzék korábbi vezetőjének javaslata szerint Erdély kész lett volna eltávolítani a német hadakat és új vajdát választani, ha a szultán visszaadja a Temesközt. Barta, 1986. 434. 104 Az erdélyi követség 1556. február 9-én járult I. Ferdinánd elé, szóvivőjük Thomas Bomel szebeni tanácsúr volt. Teutsch, 1984. 277. 105 I. Ferdinánd 1556. június 14-én mondott le az erdélyi trónról János Zsigmond javára. Barta, 1986. 435-436. 102
