Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Közlemények

Andertens, sind Eure Edle, Nahmhafte, Fürsichtige Wohl Weisheit noch allein übrig von der Biga, Detur fidelissimis, welchen der favor Caesareus, als den treuesten, zu erst übersendet worden; Wem kan ich denn billiger der Sachsen treü und auffrichtigkeit widmen! Haben nun Ihro Kayserlich Königliche Majestät auß ihrem schaff daß Gold nicht gespahret, so ein wehrtes Haupt damit zu bekränt- zen. Wer will mirs denn wehren, auß meinem geringen penu historico etwaß herfür zu bringen, daß mir von Gott vorgesätzte Haupt damit, wiewohl nach meinem geringen Vermögen, zu beehren, es gilt doch allhier: Quod decuit Reges, cur mihi turpe putem.75

Valentin Franck valóban az egyik legjelentősebb erdélyi szász politikus volt a 17. század végén. 1684 óta szebeni királybíró és szász ispán, 1685-től fejedelmi titkos tanácsos, majd 1688-ban tagja I. Apafi Mihály (1661-1690) követségének, amelyet a fejedelem Caraffa császári főparancsnokhoz küldött Nagyszebenbe, hogy Erdély és a Habsburg-ház viszonyáról tárgyaljanak vele. Hivatali ideje alatt a Szász Universitas sikeresen lépett fel privilégiumai, vallásszabadsága, 1583. évi törvénykönyve (az ún. Eigenlandrecht) és szabad bíróválasztása védelmében. Franck I. Apafi Mihály halála (1690) után guberniumi tanácsos lett. Később

I. Lipót (1658-1705) megerősítette szász ispáni hivatalában, nemesi címet adományozott neki és aranylánccal (Goldene Gnadenkette) tüntette ki, s így az osztrák hivatali nemesség első szász tagjai közé tartozott.76

A Guneschtől idézett sorok jól tükrözik, hogy az aranylánccal történő császári kitüntetésnek mekkora jelentőséget tulajdonítottak a kortársak. A „biga"77 és a „Detur fidelissimis"78 felirat említésével Gunesch ugyanis a Rosetum Franckianum c. verseskötetre (1692, Bécs)79 hivatkozik, amely az ugyanabban az évben „von Franckenstein" nemesi címet elnyerő szebeni királybíró tiszteletére jelent meg, s neki ajánlott német és latin alkalmi költeményeket tartalmaz.80 A kettős fogat említésével Gunesch egy, a kötetben szereplő műre, Lucas Kolich jezsuita Donativum c. versére emlékeztet, amelyet szerzője a két legfontosabb szebeni tisztségviselőnek, Valentin Franck von Franckenstein királybírónak és Christian Reichert polgármesternek (1684-1695) ajánlott abból az alkalomból, hogy I. Lipót aranylánc75 Fides Saxonum, 221-222. Már csak Franck „maradt meg abból a kettős fogatból, melyet a császár a leghűségesebbeknek küldött. Ki másnak ajánlhatnám tehát a szászok hűségét és őszinteségét? A császár nem sajnálta az aranyát arra, hogy egy ilyen értékes fejet megkoszorúzzon vele. Ki tilthatná meg szerény történész pennámnak, hogy valami olyat írjak, amellyel az Isten által fölém rendelt főt szerény képességeim szerint megtisztelhetem? Hiszen érvényes a mondás: Quod decuit Reges, cur mihi turpe putem." — „Hogyha király tesz ilyet, mért ne tegyem magam is?" (ford. Orbán Ottó). Publius Ovidius Naso: Szerelmek. Budapest, 1998. Második könyv, 8. elégia, 46-47.

76 Szegedi, 2002. 361-362.; Gündisch, 1998.111-112.; R. Várkonyi, 1986. 876.

77 Int. bigae,-arum, n.: kettős fogat

78 „Adassék leghűségesebbeknek."

79 Rosetum Franckianum, 1692.

80 Hajek, 1923. 24.

96