Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

telre. Savoyai Jenő már június 12-én tájékoztatást kért tőle az erdélyi viszonyokról és felvetette, hogy az egyik erdélyi lovas ezredet csatolják a fősereghez. Rabutin szerint azonban ez lehetetlen volt. Augusztus 10-én az Udvari Haditanács levelet írt az erdélyi főparancsnoknak, amelyben elrendelte, hogy Savoyai Jenő utasítását követve erdélyi hadtestével csatlakozzon a császári fősereghez a Duna mentén.35 Rabutin végül augusztus 20-án vonult ki Erdélyből hét ezredből álló lovas hadtestével Arad irányába, hogy részt vegyen az oszmánok elleni újabb hadjáratban. Távozása előtt intézkedett, hogy egy esetleges ellenséges támadás elleni védekezésben az erdélyi nemesség és az ország népe is mozgósítva legyen. A védelem központjának a hadvezetés Szebent határozta meg. Rabutin nemcsak külső támadástól tartott, hanem attól is, hogy kivonulása közvetlen előidézője lesz egy országos felkelésnek. Ezért megparancsolta az őt helyettesítő Philipp Leiningen grófnak, hogy azonnal értesítse, ha felkelés törne ki.36

A Szebenbe érkező levél ismeretében tudjuk, hogy Rabutin külső támadástól és belső felkeléstől való félelme nem volt alaptalan. Elgondolkodtató az az epizód is, amelyet az augusztusi események elbeszélésénél fest le a Continuatio Historiae Betlenianae c. krónika szerzője. A mű egy, a szebeni szász eliten belül feszülő ellentétet mutat be, amelynek forrása a császári uralom eltérő megítélése. A császárhű Valentin Franck von Franckenstein királybíró37 és Johannes Sachs von Harteneck (nemesítése előtt Johannes Zabanius) polgármester konfliktusa annak apjával, Isak Zabanius városi lelkésszel, főleg a lelkész kemény, politikai utalásokat sem nélkülöző beszédeivel magyarázható. A krónikás szerint Isak Zabanius egyik prédikációjában a jezsuiták támogatását rótta fel Franck von Franckenstein királybírónak. Egy korábbi beszédében a szász választó katolizálására reflektált. Ezenkívül a császári helyőrségre sem nézett jó szemmel:

Evocaturhis quoque diebus die 16. Augusti M.Isaacus Zabanius, Pastor Cibiniensis, ex improviso a Generali Rabutinio litteris, ut, rupta omni mora ad ipsum in castris, in partibus inferioribus collocatis, compareat, quod etiam fecit, illuc proficiscens cum Generali Leiningen. Occasio fere talis fuit. Habuerat M. Zabanius Dom. VIII. post Trin. concionem elenchticam, et inter alia dixerat: Non tantum illos esse falsos prophetas, qui doctrinam falsam seminent et doceant, sed etiam illos, qui falsos prophetas suis bonis, neglectis orthodoxis, vestiant. Quae verba Dominus Regius Judex, licet absens, per suos delatores informatus, sibi applicavit, et venienti e templo Consuli illico objicit: Hocne praemium promotionis utriusque. Dimittuntur legati ex Amplissimo Senatu duo, exquirentes a Pastore, quare talia dixerit? Nam ita se res habebat, cuidam enim ex Jesuiticis patribus Dominus Frankius vestem procuraverat. Respondit Zabanius: Eant Vestrae Dominationes, et dicant Domino Frankio, ne mecum incipiat litigare, alioquin male ipsi cedet.

35 Angeli, 1876. 71-72.

36 Angeli, 1876.107-108.

37 A 17. század végén játszott politikai szerepének ismertetését lásd az 5. részben.

85