Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófin: Andreas Gunesch: fides Saxonum in Transylvania (1697).

és forrásainak bemutatását sem. Végül kísérletet teszünk a mű megszületése indítékainak és a háttérben álló megbízó lehetséges személyének kiderítésére is.

í. A Fides Saxonum keletkezésének háttere

1.1. Az erdélyi szászok helyzete az 1690-es évek

változó hatalmi viszonyai között

A török kiűzésének első hulláma (1683-1699) az erdélyi történelemben is jelentős változásokat idézett elő.2 3 Az ideiglenes katonai megszállással kezdődő Habsburg-uralom fokozatosan tartós uralommá alakult, s a fontos stratégiai szereppel bíró Erdélyt különböző szerződések, majd a Diploma Leopoldinum (1691) hajtotta I. Lipót császár és magyar király (1657-1705) uralma alá. Bár a Diploma megerősítette az erdélyi törvényeket és privilégiumokat, továbbá a szabad vallásgyakorlatot is biztosította, egyes pontjai az erdélyi szászok számára kedvezőtlenek voltak. A 3. cikkely szerint ugyanis amennyiben az evangélikus szászok és a katolikusok nem tudnának megegyezni a többi renddel vagy felekezettel vallási ügyekben vagy kiváltságaik kérdésében, az udvar kezébe kerül a döntés. A 8. cikkely szerint a törvényhatóságok választott tisztjei (tehát a szász királybírók is) továbbra is választhatók, de hivatalba lépésükhöz királyi megerősítés szükséges.2

Az evangélikus szász lakosság viszonyulása a német, ám katolikus Habsbu rg- ház uralmához ambivalens volt, és mindmáig sok kérdést vet fel.4 Tény, hogy a császári katonaság megjelenése a szász városokban kezdetben több helyen is tiltakozást váltott ki: Beszterce 1687-ben bezárta kapuit előttük, brassói bevonulásuk hatására 1688-ban felkelés tört ki.5 Az 1690-es évek erdélyi Habsburg- politikája sok feszültséget idézett elő, s ez megmagyarázza azokat a megnyilvánulásokat, amelyek nem illeszkednek bele a szászokról általában elterjedt, Habsburg-hűséggel jellemezhető képbe.

A karlócai béke (1699) előtt az erdélyi Habsburg-uralom még ingatag volt, s a török háború befejezéséig nem lehetett tudni, hogy mennyit tud megtartani a kezébe került fejedelemségből. Ebben az időszakban két irányzat érvényesült az erdélyi császári uralomban. Az egyik az ország Habsburg Birodalomba való beolvasztására törekedett, a másik azonban ideiglenes hatalmi területnek tekintette, amelyet a katonaság ellátására és finanszírozására kell felhasználni.6 Ezzel magyarázható, hogy az Apafi-kori — egyébként felemelt — török adóhoz képest a Habsburg-uralom által kivetett adó 6-8-szorosára emelkedett, és jóval

2 Az 1690-es évek erdélyi viszonyainak áttekintésére: Vő. Kutschera, 1985; Gündisch, 1998.104-114.; R. Várkonyi, 1986; Trócsányi, 1988.196-204.

3 Kutschera, 1985.10-11.; Roth, 1999. 6-7.; Trócsányi, 1988. 205.

4 A problémakörről pl. Heppner, 1999. 47-59.

5 Gündisch, 1998.109-110.

6 Trócsányi, 1988. 212.

79