Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Közlemények megközelítette az országos szint kétszeresét. Viszonylag jelentős munkanélküliséget mutattak ki Borsod-Abaúj-Zemplén (3,5%), valamint Hajdú-Bihar megyében (3,3%). A nyugat-dunántúli régióban (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye) a relatíve kedvező gazdasági feltételek az alacsony (2% alatti) munkanélküliségben is kifejeződtek. Az 1990. évi népszámlálás szerint az összeírt munkanélküliek száma lényegesen meghaladta a munkaközvetítő szervek által 1990 januárjában regisztráltakét. Jelentős volt a „rejtett" munkanélküliség, amelyről a munkaközvetítő szervek ekkor még nem tudtak, vagy nem vettek tudomást. A népszámlálás tehát bizonyos mértékben „előre vetítette" a regisztrált munkanélküliség későbbi alakulását. Bánfalvi István54 egészségügyi minisztériumi államtitkár irányításával készült az az előterjesztés, amit a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer értékeléséről és a Foglalkoztatási Alap 1990. évi felhasználásáról készítettek. A tervezethez Bukta László, az ÁBMH elnökhelyettese fűzött észrevételeket.55 Leszögezte, hogy a munkanélküli-segélyezés átfogó továbbfejlesztését 1991-től kívánta végrehajtani az ÁBMH, 1990-ben csak a segély minimális összegének megállapítását tervezték. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium szorgalmazta, hogy a segély minimális összege érje el a létminimum szintjét. Ezzel egyetértett az ÁBMH, de „ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy a minimálbér és létminimum sajátságos viszonya miatt a munkanélküli-segély alsó korlátja nem lehet magasabb a bérminimumnál". Az előterjesztés javasolta a „segélyezés 1 éves maximális időtartamának feloldását". Szakmai egyeztetés során az ÁBMH véleménye az volt ebben a kérdésben, hogy „a jelenleg tartósan segélyen lévők döntő többsége munkavállalási hajlandósága nem valós, ezért a kiterjesztett segélyezés nem elsősorban foglalkoztatási, hanem nagyrészt szociális ellátás szerepét vállalná fel".56 Bukta arra a veszélyre is utalt, hogy „egy juttatás liberalizálást nem lehet a későbbiek során visszafordítani". Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy „mivel a jelenlegi munkanélküliek jelentős része a marginális csoportokból kerül ki, munkavégzéssel, munkavállalással kapcsolatos viselkedésük nem általánosítható. Ezért nem lehet egyetérteni olyan döntéssel, amely a jelen és jövő »munkaszerető« munkanélkülijét kedvezőtlenül érinti egy sajátságos réteg attitűdje miatt." 54 Bánfalvi István szociálpolitikai szakértő. 1980 és 1985 között szervezője volt (egyebek mellett) a társadalmi beilleszkedési zavarok feltárását, valamint egy egységes kormányzati szociálpolitikai koncepció megalapozását szolgáló kiemelt kutatásoknak. 1988 márciusa és 1990 áprilisa között a Csehák Judit vezette Szociális és Egészségügyi Minisztériumban a szociálpolitikáért felelős államtitkár. Tagja volt az ENSZ mellett működő EUROSOCIAL (European Center for Social Welfare Policy and Research) igazgató tanácsának. 1990-től szakértőként, tanácsadóként dolgozik a szociális védelmi politikák szakterületein. 55 A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer továbbfejlesztéséről készített előterjesztés-tervezetet a Minisztertanács 1989. október 19-ei ülésén tárgyalta. 56 MÓL XIX-C-13-a-ll/56-1989. 34
