Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén mert közülük 2785 fő elhelyezkedett, 445 főt pedig kizártak a segélyezésből az együttműködési készség hiánya miatt, 960 segélyezettnél pedig egyéb okok (elhalálozás, gyed, gyes, nyugdíjazás, ügyintézés stb.) miatt megszüntették vagy szüneteltették a támogatást. A segélyezés átlagos időtartama 110 nap, egy napra a segély átlagos összege 145 Ft, az átlagos havi munkanélküli-segély pedig 4344 Ft volt. A segélyezettek 4%-a 2000 forint alatti, 48%-a 2000-4000 forint, 28%-a 4000-6000 forint, 15%-a 6000-10 000 forint közötti segélyben részesült. Öt százalékuk kapott tízezer forint feletti segélyt.51 Az e támogatási formára jogosultak 20%-a szakmunkás, 20%-a betanított munkás, 33%-a segédmunkás és 27%-a szellemi foglalkozású volt. Ebbe az utóbbi csoportba tartoztak a csak gimnáziumi érettségivel rendelkezők is. A segélyezettek többsége tanulatlan, szakképzetlen munkaerő volt, akik számára a „munkahely elvesztése már reális veszély, és reményük sincs az újra elhelyezkedésre".52 Az a kölcsönkonstrukció, amit a munkájukat elvesztettek és állást nem találó pályakezdők számára alakított ki a kormányzat, jórészt azért nem funkcionált, mert a vállalkozásra kapott kölcsönt esetenként felélték. Egy részük tanulni sem akart, így átképzésük meghiúsult. A munkanélküliséggel különösen sújtott, illetve veszélyeztetett társadalmi rétegek a nők, a szakképzetlenek, a pályakezdők, a 45 év felettiek, a romák és a megváltozott munkaképességű munkavállalók közül került ki. Az 1990. évi nép- számlálás adatai szerint a bevallás alapján magukat munkanélküliként meghatározó személyek kétharmada a férfiak közül került ki, és csak egyharmad volt a nők hányada. Ismert tény, hogy a szakképzettség nélkülieket nagyobb arányban érintette a munkanélküliség, ugyanis a munkásszállások megszűntek, a „szociális foglalkoztatókat" felszámolták, az állam gyakorlatilag kivonult az anyagi termelésből. 1990 végére a bányászat megszűnése miatt Baranya megyében komoly foglalkoztatási gondok keletkeztek.53 Az országon belüli területi eltérések ekkor már tükrözték azokat a sajátosságokat, amelyek a későbbiekben még inkább láthatóvá váltak. A keleti és északkeleti térség egyes megyéiben a munkanélküliségi ráta lényegesen meghaladta az országos átlagot. Az év elején (1990) két megye, Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye adta a segélyezettek 46%-át. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például az arány (5%) 51 MÓL XIX-C-6-a-HCs/219-1990. Ezek az adatok szinte állandóan változtak. MOLX1X-C-6-3-1990. ” A baranyai válsághelyzet megoldására 1990 januárjában a Baranya Megyei Tanács a helyi szakemberek által kidolgozott, rövidebb és hosszabb távra szóló fejlesztési koncepciót dolgozott ki a válság sújtotta baranyai térség gazdasági szerkezetének átalakítására. A kormány döntése alapján megszüntették a mecseki uránbányászatot, ezzel egyidejűleg számottevően korlátozták a mecseki szénbányászatot. Nehéz, egyes esetekben kritikus helyzetbe kerültek a KCST-piacra termelő baranyai üzemek, s az élelmiszergazdaság sem volt már húzóágazat. Mindezek következtében több ezer ember munkahelye került veszélybe, családtagjaik révén pedig több tízezer ember sorsa vált bizonytalanná. A Baranya Megyei Tanács jóváhagyta a válsághelyzet megoldására készített tervet, amelyet a kormány elé terjesztettek. 33
