Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban 1446-ban megosztozott Bazini (V.) Péter özvegyével, Marcali Hedviggel, a család kezén lévő négy vár közül Szentgyörgy és Ebersdorf jutott (III.) Györgynek, Bazin és Borostyánkő pedig az özvegynek.54 így vált (III.) György a család ifjabb szentgyörgyi alágának megalapítójává, (V.) Péter és Marcali Hedvig fiai pedig az ifjabb bazini alág őseivé. Mivel a család mindkét ifjabb alága az idősebb bazini alágból származott, nem meglepő, hogy címerhasználatuk is az idősebb bazini alág gyakorlatát követte: az arannyal és vörössel ábrázolt hatágú csillagot osztatlan, kék mezejű pajzsba helyezték; sisakdíszül pedig a címerábrát használták, pávatollforgóval díszítve. Hasonló jelvényt ír le a család „öröklött címereként" III. Frigyes 1459-ben kibocsátott két oklevele is, amelyek a császári koronával bővítették (III.) György és két fia: (III.) János és Zsigmond — vagyis az ifjabb szentgyörgyi ág — sisakdíszét. A címerbővítés oka az oklevelek szerint az volt, hogy a kedvezményezettek fegyveresen támogatták III. Frigyes magyarországi trónigényét, ám a Szentgyörgyiek pecsétjein azután is rendszeresen a császári koronával összekapcsolt sisakdísz szerepel,55 hogy ők maguk 1462-ben Mátyás hűségére tértek.56 Ahogy a 14. század végén a pávatollforgóval díszített sisakdísz egycsapásra felváltotta a sisak csúcsára illesztett címerábra puszta ábrázolását a Szentgyörgyi és Bazini család valamennyi alágának címerében, úgy 1459 után az ifjabb szentgyörgyi alág tagjai is következetesen csakis az újabb, bővített formában használták a sisakdíszüket. Ám arra is van adatunk, hogy a császári koronával kiegészített sisakdísz az ifjabb bazini ágon is megjelent: Bazini (IV.) László töredékesen ránk maradt 1482-i pecsétjén ugyanis ez a részlet egyértelműen kivehető (Kát. 7.13.2.). 1470 körül az ifjabb szentgyörgyi alág címere ismét megváltozott, ezúttal még nagyobb mértékben. Új jelvényük négyeit pajzs lett, amelynek első és negyedik negyedében hatágú csillag, második és harmadik negyedében kiterjesztett szárnyú, koronás sas látható (a sisakkal és sisakdísszel kiegészített ún. teljes címert tartalmazó emlékeinken a pajzson egymás felé fordítva két sisak ül, ezeken a sisakdíszek: a pávatollforgóval, kereszttel és infulával díszített császári koronába foglaltan hatágú csillag, illetve háromágú leveles koronán kiterjesztett szárnyú, koronás sas). Ez a címerváltozat Szentgyörgyi (III.) János 1470-ben vé- setett pecsétjén jelenik meg először (Kát. 7.15.4. sz.), de ugyanilyen négyeit pajzs látható fivérei: Zsigmond és (VI.) Péter 1478-ban készített pecsétjein is (Kát. 7.14.5., 7.17.1. sz.).57 I. Miksa császár 1505-ben kibocsátott oklevele szerint ezt a címert 54 DL 13958. - Ila, 1927. 50. ” Ld. Kát. 7.14.5., 7.14.4., 7.15.4., 7.17.1-3., 7.17.8., 7.17.10., 717.13. sz. — Az egyetlen ismert kivételt Szentgyörgyi (III.) János 1466-1470 között használt pecsétje jelenti (Kát. 7.15.2. sz.). 36 DL 24767. — Csánki, 1887. 52. (az oklevél hibás jelzetével). 37 Szentgyörgyi (VI.) Péter országbírót és erdélyi vajdát Ila Bálint nem az ifjabb szentgyörgyi, hanem az ifjabb bazini ág családfájához kapcsolta (Ila, 1927. 64.). Engel Pál korrekcióját (Engel, 2001. Hontpázmány nem, 9/3. t.: Szentgyörgyi és bazini) azonban nemcsak az a tény támasztja alá, hogy 1478. július 14-én kelt olkevelükben Szentgyörgyi (111.) János, Zsigmond és (VI.) Péter egymás fivéreinek mondják magukat (DF 227653.), hanem az is, hogy az egész családban csak 17
