Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban

Közlemények éppen az osztóvonalon helyezkedik el (Kat. 7.6.1., 7.6.3., 7.6.4.).51 Hasonló, arannyal és vörössel harántosztott címerpajzsot tulajdonít az arlbergi Szent Kristóf test­véridet címerkönyve a család öt további tagjának: Szentgyörgyi (VI.) Tamásnak, Mártonnak és Eberhartnak, valamint Bazini (II.) Györgynek és (II.) Miklósnak. Mindez látszólag arra utal, hogy a 14/15. század fordulóján már két alágra sza­kadt család mindkét alága nagyjából egyidejűleg módosította a címerét. Csergheő Géza ezért arra következtetett, hogy a változtatás hátterében nem címertörés állt, hanem pusztán a kordivatnak engedtek.52 Mielőtt azonban elfogadnánk Csergheő logikusnak tűnő megállapítását, ér­demes a hazai források tükrében is megvizsgálnunk az arlbergi címerkönyv ada­tait. Szentgyörgyi (V.) Tamás fent idézett, 1385-i és 1394-i pecsétjei egyértelműen bizonyítják, hogy az idősebb szentgyörgyi alágon a 14. század végén tényleg megjelent a családi címer harántosztott változata. Tudjuk azt is, hogy az arlbergi kódexben szereplő Szentgyörgyi (VI.) Tamás az unokaöccse, Márton és Eberhard pedig a másodunokaöcse volt (V.) Tamásnak, így aztán könnyen elképzelhető, hogy az övéhez hasonló címert viseltek. Ami tehát a Szentgyörgyieket illeti, az ő címerüket az arlbergi kódex alighanem hitelesen adja vissza. Más a helyzet azon­ban az idősebb bazini alággal. Bazini (II.) György 1402-i pecsétjén (Kát. 7.7.1. sz.) és 1426-i sírkövén, valamint (II.) Miklósnak egy keltezetlen pecsétjén (Kát. 7.9.1. sz.) ugyanis nyomát sem látjuk harántosztásnak: mindhárom esetben osztatlan pajzsmezőben ábrázolják a címerábrát. A címerviselők személyéhez erősen kö­tődő, kétségtelen hitelű kútfők egybehangzó tanúbizonysága alapján igen való­színűnek tűnik, hogy az arlbergi kódex adatával ellentétben Bazini (II.) György és (II.) Miklós következetesen osztatlan pajzson viselte a hatágú csillagot. A kor­szakban persze Magyarországon is előfordult, hogy egyazon személy a címerét többféle változatban is használta — esetünkben azonban mégiscsak furcsa, hogy az idősebb bazini alághoz köthető összes rendhagyó variáns egyazon külföldi címerkönyvből bukkan elő. Magam tehát úgy gondolom, hogy a Szent Kristóf testvérület Hauptbuchjának Szentgyörgyi és Bazini-címerét ebben a formában ténylegesen csak a család idősebb szentgyörgyi alága használta (és ott sem min­denki)53 — az idősebb bazini alág viszont kitartott az osztatlan pajzsmező mel­lett. Az arlbergi kódex festője talán azért tévedett, mert tudott a két alág rokonsá­gáról, és azt hitte, hogy ugyanolyan címert viselnek. A harántosztott címerváltozat több forrásunkban nem szerepel, de maga az idősebb szentgyörgyi alág is kihalt 1438-ban: birtokait az idősebb bazini alág örö­költe. Amikor az ekképp megnövekedett birtokállományon Bazini (III.) György 51 Ladislav Vrte! szerint Szentgyörgyi (V.) Tamás egy másik typariummal készített, szintén 1385-i pecsétjén (Kát. 7.6.3. sz.) a pajzsmező négyeit, ám az általa közölt fényképen ilyen osztást én nem látok (Vrtel, 1999.121-122.). 52 SlEBMACHER, 1893. 687. 53 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a címertörés nem érintette az idősebb szentgyörgyi alág vala­mennyi tagját: (III.) László ugyanis még 1434-ben is osztatlan pajzsmezejű címert használt (Kát. 7.8.2. sz.). 16

Next

/
Thumbnails
Contents