Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén Munkanélküli-segély Magyarországon a tömeges munkanélküliség megjelenésével egyidőben vezették be a munkanélküli-segélyt. Az 1989. január 1-jén 114/1988. (XII. 31.) MT számú rendelettel bevezetett munkanélküli-segélyt kezdetben igyekezett mindenki elkerülni, az érintettek szégyellték sorsukat, hiszen a munkanélküliség megítélése kezdetben önhibaként jelentkezett, csak később vált az átalakulás természetes velejárójává. Széles körben elterjedt az a felfogás, mely szerint „aki munkáját elveszti, csak maga tehet róla, bizonyára rosszul dolgozott".47 A közvélemény is mélységesen elítélte a munkanélkülieket. További kellemetlen tapasztalat volt az érintettek számára, hogy a probléma enyhítését kezelni hivatott szervek sem álltak a helyzet magaslatán. Az önkormányzatok munkatársai csak hosszadalmas tanakodás és egyeztetések során tudtak a munkanélküliek részére átmeneti segélyt folyósítani, nem ismerték az ügyfélkezelés alapvető szabályait, etikáját, nehezen tudták kezelni a kialakult helyzetet. Munkaügyi kérdésekben sem volt jobb a helyzet, hiszen ekkor még mindenki tanulta a segítő-támogató szakmát. Ugyanakkor a helyzet súlyosbodását jelezte, hogy a munkanélküliek közül mind többen kíséreltek meg öngyilkosságot, s „a példa arra figyelmeztet, hogy az emberek nincsenek felkészülve a rájuk váró reális problémákra".48 Az 1989. január 1-jén életbe lépett rendelet értelmében segélyre az szerzett jogosultságot, aki három éven belül 18 hónap munkaviszonnyal, munkavégzési kötelezettséggel járó dolgozói jogviszonnyal rendelkezett, utolsó munkaviszonya megszűnése óta egy évnél hosszabb idő nem telt el, s akinek az illetékes munkaerő-közvetítő szerv nem tudott megfelelő munkahelyet biztosítani. A munkanélküli-segély összegének maximuma a minimálbér háromszorosa lehetett,49 amit három éven belül 365 naptári napra folyósítottak. Társadalombiztosítási szempontból a munkanélküli a folyósítás idejére biztosítottnak minősült. A munkanélküli-segély pontos mértékének nyomon követését azonban lehetetlenné tették a statisztikai számbavétel visszásságai. 1989 őszére mintegy 22 ezer fő volt a nyilvántartott munkanélküliek száma, a valóságban azonban ennél jóval több, egyes becslések szerint mintegy 100 ezer, a guberálókat, kérege- tőket, alkalmi feketemunkából élő hajléktalanokat is ide számítva. 47 Az Országos Családvédelmi Tanács 1988. június és 1989. november között vizsgálatot folytatott több megyében, köztük Békés, Csongrád, Szabolcs-Szatmár és Zala megyékben. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy a családok jellegzetes helyzetű csoportjait hogyan érintették a súlyosbodó gazdasági viszonyok, és kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen védekezési, túlélési stratégiák jelentek meg az emberek körében. (MÓL XIX-C-6-a-szám nélkül-1990.) 4* Egy „Pest megyei községben nemrég öngyilkossági kísérletet tett egy fiatalasszony, akinek munkahelyén felmondtak, s akit férje a hírre azzal vádolt, hogy bizonyára ő az oka, nem dolgozott elég jól és szorgalmasan. A feszültséget és a vádakat nem tudta elviselni [a fiatalasszony], és pillanatnyi elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg". (MÓL XIX-C-6-a-szám nélkül-1990.) 44 A minimálbér összege 1989-ben 3658 Ft volt, 1990-ben 5017 Ft. 31
