Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények tartották a kortársak, a későbbiekben viszont kizárólag a Szentgyörgyiek ragaszkodtak hozzá. Valamivel később jöhetett létre a Forgácsok félholddal díszített címere. Végül a kevésbé befolyásos ágak valószínűleg még a nemzetség végleges felbomlása előtt — legvalószínűbben a 13. század végén — olyan sisakdíszt, illetve pajzsot kezdtek használni, amely a csillagot és a holdsarlót is tartalmazta. Noha ez a jelvény később alakult ki, mint akár a Szentgyörgyiek, akár a Forgácság szimbóluma, mégis joggal minősíthetjük nemzetségi címernek: egyrészt azért, mert a 14. században már csaknem az egész genus használta; másrészt pedig azért, mert a nemzetség ágainak korábbi jelvényeiből állították össze úgy, hogy azokat egy pajzsban egyesítették. A Hontpázmány nemzetség „ősi" címerének azonban — Csorna véleményével ellentétben — semmiképp sem tekinthetjük, hiszen időben a szentgyörgyi ág csillagos jelvénye és a Forgácsok félholdas címere is megelőzte.25 2. A szentgyörgyi és bazini ág címerváltozatai 2.1. Források A nemzetség legjelentősebb ágának Mohács előtti címerhasználatát viszonylag gazdag forrásanyag segítségével tudjuk rekonstruálni. 21 családtag összesen 47 különféle pecsétje, azonkívül három (vagy ha az említésből ismert példányt is számítjuk: négy) címereslevél, három külhoni címerkönyv összesen hét ábrázolása, három címeres kőfaragvány és a kassai dóm szentségházának egy festett címere áll rendelkezésünkre.26 25 Korábban magam is elfogadtam Csorna rekonstrukcióját (Körmendi, 2009. 406.), mivel arra hivatkozott, hogy a Szentgyörgyi és Bazini családnak létezett olyan címervariánsa, amely a csillagot és a félholdat is tartalmazta (Csoma, 1890.117.). A családhoz köthető címeres emlékek áttekintése azonban ezt az állítást egyértelműen cáfolja. A Szentgyörgyiek jelvényét tehát ennek alapján nem lehet levezetni a Csoma által feltételezett, csillagot és holdsarlót is ábrázoló nemzetségi címerből. 26 Szentgyörgyi (III.) János feleségének, Montfort Borbálának 1496-ból fennmaradt pecsétjét (Kát. 7.16.1. sz.), amely a Montfort család címerét ábrázolja, természetesen nem számítom ezek közé. Szintén nem foglalkozom Szentgyörgyi Zsigmond 1461-ben elhalálozott első hitvesének, Kunigundának a máriavölgyi pálos monostor templomában felállított sírkövével, mert ennek címere mára felismerhetetlenné kopott (Engel-Lövei-Varga, 1981a 142 [fényképe: 141. (2. kép)].; Engel-Lővei-Varga, 1984. 54-55. [fényképe: 55. (Abb. 18)]; MM 1300-1470. I. 588-589., 695. [fényképe: II. 540. (1687. sz.)]). A külhoni címereskönyvek közül figyelmen kívül hagyom az ún. Bergshammar-kódexet és Jörg Rugenn címerkönyvét. A 15. század közepén Brabantban keletkezett és napjainkban a stockholmi Riksarkivet kézirattárában őrzött Bergshammar-kódex elsődleges forrása Gelre herold címerkönyve volt, és igen valószínű, hogy a Szentgyörgyi- címert is ez utóbbiból vette át; a 15/16. század fordulóján alkotó Jörg Rugenn — akinek munkája ma az Innsbrucki Egyetem könyvtárában található — pedig vélhetően a Grünenberg-féle Wappenbuchból másolta ki a Bazini grófok címerét (ld. Clemmensen, 2006. 27, 208.). Mivel mind Gelre herold munkája, mind pedig a Grünenberg-címerkönyv eredetiben is ránk maradt (és az alábbiakban hivatkozni is fogok rájuk), az adataikat ismétlő későbbi kompilációkra nem térek ki. Ugyancsak vizsgálódásaim körén kívül rekesztek két további kőfaragványt és a vajdahunyadi 10
