Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban látom, hogy a holdsarlót azért választotta a Forgácsok valamelyik őse (talán éppen András fia Tamás), mert — a hold és a csillag rokon szimbólumok lévén — ez a motívum különbözött ugyan a szentgyörgyi ág címerétől, ám egyszersmind az atyafiságot is kifejezte. A kisebb ágak címerhasználatáról csak a 14. század közepétől vannak adataink. Noha maga a Hontpázmány nemzetség ekkorra már felbomlott, a belőle kiszakadt családok tagjai szinte valamennyien egyforma címert (vagy sisakdíszt) viseltek: felfelé néző holdsarlót, ágai között hatágú csillaggal. Ennek a címernek az első előfordulását Osgyáni Bakos pecsétjének 1344-i lenyomatáról ismerjük (Kát. 2.1.1 sz.). Emlékezhetünk: Csorna azt feltételezte, hogy a nemzetség eredeti jelvénye is hasonló lehetett, a Szentgyörgyiek és a Forgácsok címere pedig úgy alakult ki, hogy a két család mintegy megosztozott a közös jelvény két motívumán. Véleményem szerint azonban ez a címer valójában a két legtekintélyesebb ág szimbólumainak — a szentgyörgyi ág csillagának és a Forgácsok félholdjának — egyesítésével jöhetett létre, valószínűleg még a 13. század végén. A keltezést két körülmény támogatja. Egyfelől a Hontpázmány nemzetség végleges felbomlása nagyjából a 13. század második felére és a 14. század első felére tehető.22 Az a közös címer tehát, amely az ágak legtöbbjén kimutatható, a legkönnyebben ekkor vagy ezt megelőzően alakulhatott ki. Másfelől a Forgács-ág félholdja elsősorban akkor befolyásolhatta a nemzetség többi ágának címerhasználatát, amikor a család az arisztokráciához tartozott, vagyis kiemelkedett a tágabb atyafiságból. Ez pedig a félholdat és csillagot ábrázoló, egyesített címer 1344-i megjelenése előtt utoljára a 13. század végén volt elmondható a Forgácsokról. András bányai ispán három fia: András, Ivánka és (I.) Miklós (a pecsétje kapcsán emlegetett Tamás három fivére) ugyanis 1297-ben hatalmaskodva rátört Csák Máté birtokaira. A tren- cséni oligarcha visszaverte őket, majd néhány évvel később — pontosan nem meghatározható időpontban — már ő támadott: András fia Andrást és Ivánkát megölette, birtokaikat pedig elfoglalta. Végül 1301 táján a Forgács-ág központjának számító gimesi vár is Csák Máté kezére került.23 A Forgács-ág ezt követően nyolcvan évre eltűnt az országos elitből, és csak a 14. század végén tért oda vissza Forgács Balázs révén, aki 1382-1386 között a királyi pohárnokmester méltóságát viselte.24 A hozzájuk fűződő rokoni szálakat a tágabb atyafiság viszont valószínűleg még akkor kívánhatta címermotívumuk felvételével is hangsúlyozni, amikor a család a legelőkelőbbek közé tartozott — tehát a 13/14. század fordulója előtt. Véleményem szerint tehát a Hontpázmány nemzetség címere pontosan ellentétes irányban fejlődött, mint ahogy a korábbi szakirodalom feltételezte. Elsőként a szentgyörgyi ág csillagot ábrázoló jelvénye alakult ki, még a 13. század első harmadában. Könnyen lehet, hogy ezt ekkoriban az egész nemzetség szimbólumának 22 Engel Pál genealógiai táblái szerint ekkoriban éltek az egyes ágak névadói — Engel, 2001. Hontpázmány nem, 1-16. t. 23 Kristó, 1973.59-60. 24 Engel, 1996. II. 76. 9
