Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények vagyonát Tamás ispán és fiai: (I.) Sebes és Sándor alapozták meg 1202-1209 közötti birtokszerzéseikkel.18 Ők kapták meg II. Andrástól azt a két prédiumot is, amelyekről utódaikat majd nevezni fogják: Szentgyörgyöt és Bazint. A család meggazdagodása — és különösen magánbirtokaik növekedése — nyilván gyorsította elszakadásukat az alapvetően a vagyonközösség által éltetett nemzetségtől. Ez a folyamat azonban még évtizedekig húzódhatott. Legkorábban 1274-ből van adatunk arra, hogy a család egyik tagját olyan néven említik, amely megkülönbözteti őt és családját a nemzetség egészétől: ekkor ugyanis Tamás egyik leszármazottja, Ábrahám fia (II.) Ábrahám az egyik családi birtokra utaló megkülönböztető névvel, Bazini Ábrahám ispánként szerepel.19 Ráadásul tudjuk, hogy a 13. századi úri (nemesi) nemzetségek nemcsak tudatosan ápolták hagyományaikat, de ha úgy látták jónak, akár fiktív elemekkel is gyarapították saját történetüket.20 Dicső múltjukat hangsúlyozandó akár a mindössze néhány évtizeddel korábban kialakult címereikre is tekinthettek úgy, mint nagy régiségű, őseiktől rájuk maradt szimbólumokra.21 Lehetségesnek gondolom tehát, hogy a kortársak a 13. század első felében a Tamás fia (I.) Sebes ispán és leszármazottai által használt csillagos jelvényt sem pusztán a genus egy ágának jelvényeként tartották számon, hanem az egész Hontpázmány nemzetség „ősi" címereként. Talán ennek a felfogásnak a kései nyomát őrizheti Szegi Miklós országbírói bírságszedő 1351-ből fennmaradt pecsétje is (Kát. 6.1.1. sz.). Ezen ugyanis a kör alakú pecsétmezőben csupán egy hatágú csillag látszik — jóllehet a nemzetség többi ága a 14. században már olyan címert (sisakdíszt) használt, amelyen a csillag mellett egy holdsarló is szerepelt. A 13. századból azonban — mint arról fentebb már Csorna eredményei kapcsán szó esett — nem csupán a későbbi szentgyörgyi ág őseinek két pecsétje maradt ránk. Harmadik címeres emlékünkön, Hontpázmány nembeli András fia Tamás 1299-i pecsétjén kör alakú mezőben jobbra néző félhold látható (Kát. 5.2.1. sz.). Tamás fivére, András bányai ispán volt a Forgács család ősapja, és a Forgácsok címerében egész a kora újkorig szerepelt — még ha csak másodlagos motívumként is — ugyanez a holdsarló. Azt természetesen ezúttal sem gondolom hihető magyarázatnak, hogy András fia Tamás jelvénye egy félholdat és csillagot ábrázoló címer leegyszerűsítésével jött volna létre. Sokkal valószínűbbnek 18 Tamás az 1202-i bolgár hadjáratban való részvételéért állítólag a Szatmár megye keleti részén jelentős területre kiterjedő Kékes erdőt nyerte adományul (CDES 1. 105. — Szentpétery Imre szerint az adományt említő 1231-i oklevél gyanús: RA 471. sz.), 1208-ban pedig Bazin pozsonyi várföldet (CDES 1.113.). Sándor 1206-ban megkapta a Pozsony megyei Csütörtökhely prédiumot (CDES I. 111. [a keltezetlen iratot 1208/1209-re datálva]; RA 225. sz. [1213 e.]). Maga Sebes vélhetően 1208-ban vagy 1209-ben jutott hozzá Kosztolány nyitrai várföldhöz (CDES I. 117.), majd ugyancsak 1209-ben ő szerezte meg a Pozsony megyei Szentgyörgy prédiumot (CDES I. 121.). Kristó Gyula számításait (Kristó, 2001. 265-266.) alapul véve ez összesen legalább 45 ezer hektárnyi birtokgyarapodást jelent alig hét esztendő leforgása alatt, ráadásul javarészt Pozsony megyének a Kis-Kárpátoktól keletre eső részén, vagyis viszonylag sűrűn lakott területen. 19 AUOIX. 84. 20 Kristó, 1983 (1975). 35. 21 Körmendi, 2009.423. 8
