Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban korában a címerek fejlődése többnyire az egyszerűbb ábrázolásoktól haladt az összetettebbek felé.16 Ebből kiindulva a Szentgyörgyiek csillagos jelvénye, illetve a Forgácsok félholdat ábrázoló szimbóluma archaikusabbnak tűnik, mint a Hontpázmány nemzetség többi ága által használt címer, amelyben mindkét égitestképe szerepel — és amely ráadásul csak a 14. századtól kezdődően szerepel a forrásokban. Másfelől viszont nehezen érthető, hogy miért rokon szimbólumokat (égitesteket) választott címermotívumául a Szentgyörgyi és a Forgács család is, ha nem volt olyan közös előkép, amelyre mindkét család jelvénye visszavezethető. Ahhoz, hogy az ügyben valamelyest tisztábban lássuk, mindenekelőtt legkorábbi forrásainkat kell vallatóra fognunk. A Hontpázmány nemzetség tagjai közül elsőként a szentgyörgyi ág ősétől, Tamás fia (I.) Sebestől maradt ránk címeres emlék. Töredékes állapotban megőrződött 1231-i pecsétjén — mint arról már szó esett — nyolcágú csillag látható (Kát. 7.1.1. sz.). Noha ezen a korai lenyomaton az ábra még pajzs nélkül szerepel a pecsétmezőben, mégis joggal tekinthetjük címermotívumnak. Egyrészt ugyanis (I.) Sebes leszármazottai a későbbiekben évszázadokon át viseltek hasonló csillagot a pajzsukon és a sisakjukon, másrészt a 13. század első feléből fennmaradt magyar- országi címeres magánpecséteken a címerképet többnyire közvetlenül a pecsétmezőben ábrázolták, és nem vették körül pajzs alakú kontúrral.17 Mivel (I.) Sebes unokájának, Ábrahám fia (II.) Ábrahámnak az 1278-ban használt pecsétjén ugyancsak csillag szerepel (Kát. 7.2.1. sz.), lényegében bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a szentgyörgyi ág már a 13. században is csillagot ábrázoló címert viselt. Nem tartom valószínűnek, hogy ez az egyszerű, archaikusnak tűnő címer egy összetettebb, csillagot és félholdat ábrázoló nemzetségi jelvényből alakult volna ki. Fentebb már említettem, hogy a korai címerek a használat során inkább egyre bonyolultabbá váltak, mintsem egyszerűsödtek. Ugyanezen oknál fogva egyébként az is elképzelhető, hogy a szentgyörgyi ág csillagos jelvényének 1231-i első felbukkanása előtt — vagyis a legkorábbi hazai magáncímerek megjelenésének idején — Magyarországon már léteztek volna olyan címerek, amelyek egynél több motívumot (pl. csillagot és holdat) ábrázoltak. Az viszont nagyon is lehetséges, hogy a csillagot eleinte nem csupán egy ág, hanem az egész genus közös jelvényének tekintették. Noha a Hontpázmány nemzetség a 13. század első felében már minden jel szerint a szétbomlás felé haladt, a közös eredet emlékét vélhetően mégis igen erősen őrizték. A szentgyörgyi ág 16 Pastoureau, 2003. 55-58. 17 A tatárjárás előtti magánpecsétek szinte csak akkor ábrázolnak pajzsot, ha a cimer mesteralakot tartalmaz. Ennek nyilván az az oka, hogy a geometrikus heraldikai osztásokat csakis a pajzson lehet felismerhetően megjeleníteni. A természetből vett címerképekkel más a helyzet, hiszen ezek akármilyen alakú mezőben jól azonosíthatóak. Ezért szerepelhet pajzs nélkül Csák nb. Demeter vélhetően 1240 előtt készített pecsétnyomóján a Csák nemzetség címerállata: az oroszlán, M iskolc nb. Bors ispán 1220-1225 körüli, ill. 1233-i lenyomatokból ismert pecsétjén a sas, valamint a Hahót nemzetség három tagjának: Búzád bánnak, Panyitnak és Arnoldnak az 1230-as években használt pecsétjein az ökörfej (Körmendi, 2009. 403., 406., 411-413.). 7
