Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények Ezt a rekonstrukciót azonban Csorna József alapos bírálatban részesítette. 1890-ben megjelent tanulmányában egyfelől komoly kételyeket fogalmazott meg a Képes Krónika címerábrázolásainak forrásértékével kapcsolatban. Másfelől rámutatott, hogy a Hontpázmányoktól ránk maradt, kétségtelen hitelű címeres emlékeken (például a pecséteken) egyetlen esetben sem látható kutyafej. A nemzetség tagjai rendszerint csillagot és/vagy félholdat ábrázoló jelvényt használtak: a szentgyörgyi ághoz tartozó, Tamás fia Sebes, illetve Ábrahám fia Ábrahám pecsétjein 1231-ben és 1278-ban csillag, a Forgács-ágból származó András fia Tamás pecsétjén pedig 1299-ben holdsarló látható. Félholddal és csillaggal díszített pajzsot, illetve zászlót a Képes Krónika miniatúráin csak a Héder nemzetség őse visel, ám tudjuk, hogy a Héder nemzetség címere valójában három cölöp volt. Csorna mindebből arra következtetett, hogy a Képes Krónika miniátora tévedésből a Héder nemzetségnek tulajdonította a Hontpázmányok csillagos-félholdas jelvényét, és hogy ez utóbbiak pajzsa se maradjon üresen a kódexben, maga talált ki nekik a Hund szóra rímelő névcímert.12 Részint egykorú, részint évszázadokkal későblű adatok alapján Csorna a nemzetség feltételezett ősi címerének rekonstrukciójára is kísérletet tett: kék pajzsban felfelé néző arany holdsarló, ennek szárai között arany hatágú csillag; sisakdísz: a címerábra; sisaktakarók: kék és arany. Csorna szerint ez a címer már a 13. század első évtizedeiben kialakulhatott, a Szentgyörgyiek, illetve a Forgácsok őseinek fentebb említett címeres pecsétjein pedig azért csak az egyik, illetve a másik égitest képe látható, mert a nemzetség két legtekintélyesebb ága így különböztette meg magát a tágabb atyafiságtól.13 Eltekintve azoktól a jogos kritikáktól, amelyek Csornát azért érték, mert munkáiban a korai nemzetségi címereket anakronisztikus módon minden esetben pajzsból, sisakból és sisakdíszből álló összetett heraldikai kompozícióként (ún. teljes címerként) mutatta be,14 a fenti rekonstrukcióval az eltelt bő száz esztendőben csupán Ghyczy Pál szállt vitába. 1929-ben közzé tett dolgozatában ő elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hontpázmány nemzetség tagjaitól fennmaradt 13. századi pecséteken mindig csak az egyik égitest látható: vagy a félhold, vagy a csillag. Ezek alapján — érvelt Ghyczy — nem lehet arra következtetni, hogy a genus címere már a 13. században is tartalmazta mindkét elemet, sőt azt sem bizonyítja semmi, hogy a nemzetségnek csakugyan lett volna már ekkoriban is közös címere.15 Ghyczy argumentumaira a kutatás egyáltalán nem reagált, pedig azok annál is inkább figyelemre méltóak, mert külhoni példák szerint az élő heraldika 12 Csoma, 1890.115-119. - Újabban ld. Bertényi, 2010 (1987). 67-68.; Bertényi, 2010 (1995). 39. 13 Csoma, 1995 (1904). 1248.; Csoma, 1910.50-51. — Két idézett munkájában Csoma minimális eltéréssel írja le a címert: a holdsarló színe az 1904-ben kiadott monográfia szerint ezüst, az 1910-ben megjelent tanulmány szerint viszont arany. Valójában semmilyen adatunk nincsen arra, hogy a 13-14. században milyen mázzal ábrázolhatták a félholdat: Csoma a Forgács család 16. századi, illetve a Bucsányi család 19. századi címeréből próbált meg erre következtetni. 14 R Kiss, 1904. 552-553.; Vajay, 1969. 285. 15 Ghyczy, 1929.106-107. 6
