Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
KÖRMENDI TAMÁS A HONTPÁZMÁNY NEMZETSÉG CÍMERVÁLTOZATAI A KÖZÉPKORBAN* THE VARIATIONS OF THE COAT OF ARMS THE HONTPÁZMÁNY KINDRED IN THE MIDDLE AGES. The paper argues that the coat os arms of the Hontpázmány kindred (genus) — one of most important noble kindreds of the Hungarian Kingdom in the middle ages — came to existence at the end of the 13th century by uniting the symbols of its two wealthiest branches: the Szentgyörgyi and the Forgács families. We then examine the development of the heraldic practice of the kindred's branches until 1526. The paper also includes a detailed but vertainly not complete catalogue of medieval seals of the members of the Hontpázmány kindred. A 14. századi gestaszerkesztmény szerint Géza fejedelem idejében más jövevényekkel együtt két sváb vitéz: Hont és Pázmány is Magyarországra érkezett. Szolgálataikért mind Géza, mind pedig fia, István gazdag adományokban részesítette őket, a lovagok ivadékai pedig az egymást követő nemzedékek során a magyarokkal kötött házasságaik révén elvegyültek az itteni előkelőkkel.* 1 Ezt a históriát valószínűleg a gestaszerkesztmény V. István-kori átdolgozója, Ákos nembeli Ákos mester óbudai prépost jegyezhette fel elsőként, 1270-1272 között a gesta ún. advena-katalógusában — vagyis a jövevény nemzetségek lajstromában —, amelyet azután Kézai Simon is átvett. Az advena-katalógus önmagában is beszédes bizonyíték arra nézve, hogy a legelőkelőbb magyarországi nemzetségek a 13. században a korábbinál jóval erősebb érdeklődést kezdtek tanúsítani saját múltjuk iránt. Valószínűleg ezzel magyarázható az a jelenség is, hogy a címerhasználat kialakulásának és elterjedésének idejében (Magyarországon ez a 13. század első felére tehető) a nemesi (úri) nemzetségek tagjai nem személyes vagy családi címereket vettek használatba, hanem az akkoriban már éppenséggel bomlásnak indult genusokra utaló — de egyszersmind a dicső származás emlékét is hirdető — közös, ún. nemzetségi címereket. Ezek között is a legkorábbiak egyikeként maradt ránk a Hontpázmányok jelvénye.2 * A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság „Címer és társadalom a közép- és a kora újkorban" c. nemzetközi konferenciáján a Budapesti Történeti Múzeumban 2011. január 19-én elhangzott előadás bővített, jegyzetekkel ellátott változata. Köszönöm Neumann Tibornak és Nógrády Árpádnak (MTA Történettudományi Intézete) a dolgozatom kéziratához fűzött értékes megjegyzéseiket. — A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 1 SRH I. 297. — A nemzetség középkori történetére ld. Karácsonyi, 1995 (1900-1901). 635-692. 2 Első előfordulása Hontpázmány nb. Tamás fia Sebes ispán 1231-i pecsétjén, ld. alább. Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2:3-77. 3
