Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban

Közlemények

A 19/20. század fordulójának tudós heraldikusa, Csorna József három tanulmányában is foglalkozott ezzel a címerrel: áttekintette a saját korában rendelkezésre álló források összességét, és rekonstruálta a nemzetség „ősi" pajzsát is, amely szerinte kék mezőben arany félholdat és csillagot ábrázolt.3 Ezt a rekonstrukciót a szakirodalom ma is elfogadja. Magam elsősorban két ok miatt éreztem mégis fontosnak újragondolni Hontpázmány nemzetség középkori (tehát Mohács előtti) címerhasználatának történetét. Egyfelől természetesen a forrásanyag bővülése és kutathatóságának nagymértékű javulása miatt: Csorna még csupán 25 emléket hívhatott segítségül a téma vizsgálatához (ráadásul ezek között néhány család újkori címerét is figyelembe vette, ami miatt már a saját kortársaitól is komoly kritikát kapott),4 napjainkban azonban — elsősorban a Magyar Országos Levéltár digitalizált oklevélgyűjteményének5 köszönhetően — ennek több mint háromszorosa, mintegy 85 forrás (köztük a nemzetség tíz ágához tartozó 43 személy összesen 68 eltérő lenyomató pecsétje) segíti a tisztánlátásunkat. Másfelől szeretném részben revízió alá venni, részben kiegészíteni eddigi ismereteinket: a Hontpázmányok „ősi" címerének kialakulásának folyamatát ugyanis véleményem szerint Csorna tévesen rekonstruálta, a nemzetségből kiszakadt családok

— és köztük különösen a kiemelkedően gazdag forrásanyag alapján tanulmányozható Szentgyörgyi és Bazini család — későközépkori címerhasználatát pedig a szakirodalom mindezidáig nem vizsgálta részletekbe menően.

Dolgozatomban tehát először bemutatom a nemzetség címerének (vagy inkább címereinek) 13. századi kialakulását, majd részletesen szólok a két legjelentősebb ág: a Szentgyörgyiek, illetve a Forgácsok címerváltozatairól, végül pedig kitérek a genus többi, kisebb ágán kimutatható variánsokra is. Forrásbázisom — különösen a pecsétek esetében — tovább is bővíthető lett volna, hiszen teljeskörű, minden példányra kiterjedő feltáró munkát csak a négy legnagyobb gyűjteményben tudtam folytatni: a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában, illetve Pecsétgyűjteményében, továbbá a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete pecsétmásolat-gyűjte- ményeiben.6 Nem végeztem alapkutatásokat a szlovákiai levéltárak anyagában

— pedig a Hontpázmány nemzetség, illetve az abból származó családok birtokai nagyrészt a mai Szlovákia területén feküdtek —, sem az erdélyi levéltárakban, jóllehet a Szentgyörgyi (III.) János és Zsigmond, majd (VI.) Péter vajdai hivatalviselése alatt (1465-1467, illetve 1498-1510) keletkezett iratok javarészt ezekben találhatók. Elsődleges célom azonban mindössze az volt, hogy minél pontosabb képet rajzolhassak a nemzetség és ágai címerhasználatáról. A külhoni levéltárakban őrzött pecsétek darabszintű feltérképezése egyrészt aránytalanul nagy

3 Csoma, 1890.115-119.; Csoma, 1995 (1904). 1241-1248.; Csoma, 1910.

4 R. Kiss, 1904. 552.

5 DL/DF

6 Wehli Tündének (MTA Művészettörténeti Kutatóintézete), Spekner Enikőnek, Végh Andrásnak (Budapesti Történeti Múzeum) és Kurecskó Mihálynak (Magyar Országos Levéltár) a munkámhoz nyújtott szíves segítségüket ezúton is köszönöm.

4