Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Közlemények megfelelően a közveszélyes munkakerülés törvényileg büntetendő cselekmény volt, évente mintegy 2-300 embert ítéltek szabálysértési eljárás keretében szabálysértési elzárásra. Az 1984. évi törvény43 bevezetése után a bírói ítélettel sújtott, ún. közveszélyes munkakerülők száma kétezer fölé emelkedett. A '80-as évek végére azonban megváltozott a munkakerülés megítélése. Erre utal László Jenő, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyettese 1989. április 26-án keltezett átirata Halmos Csabához, az ÁBMH elnökéhez, melyben „indokoltnak tartja a közveszélyes munkakerülés bűncselekményi és szabálysértési tényállásának a megszüntetését". Ezt a felfogást megerősítette az 1989. évi XXIII. törvény hatálybalépése, amely a „kmk"-t nem minősítette bűncselekménynek.44 További érdekes dokumentum olvasható Halmos Csaba államtitkár tollából, aki 1989. április 2-án keltezett, Németh Miklós miniszterelnöknek írt levelében reagált a hazai beruházások esetleges amerikai kormánygaranciáinak megadásával kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok részéről korábban is felmerült aggályra, mely szerint Magyarországon büntetni rendelik a közveszélyes munkakerülést. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének két munkatársával folytatott megbeszélésről készült feljegyzésben45 „a jelenlegi nyílt munkanélküliséget elismerő helyzetben az önhibáján kívül munka nélkül maradó személyt véleményünk szerint emberi jogaikban sérti közveszélyes munkakerüléssel való vádolhatóság, illetve az ehhez kapcsolatos esetleges hatósági (rendőri) zaklatás lehetősége". A nagykövetség munkatársai célszerűnek vélték a rendelkezés hatálytalanítását, ugyanakkor Halmos Csaba államtitkár sem tartotta „indokoltnak" az érvényben levő szabályok betartását, ezért 1989. március 31-én kelt levelében kezdeményezte a közveszélyes munkakerülés büntetésének mellőzését.46 A rendszerváltozást követően a munkaerő-piaci átalakulás kihívásaira intézményesült formák sora alakult ki, de a munkaügyi hivatalok nem voltak képesek minden egyes emberhez eljutni, ezért egy idő után állandósult azoknak a hátrányos helyzetű embereknek a köre, akikhez nem jutott el az információ a rendelkezésre álló lehetőségekről, így a munkanélküli-segélyről sem. 43 Az 1984. évi 19. számú törvényerejű rendelet vezette be a szigorított javító-nevelő munkát, amelyet fő büntetési tételként határoztak meg. Célja a munkakerülő, parazita életmódot folytató személyek munkára szoktatása, kötelezése. A rendeletet a közveszélyes munkakerülés vétségét elkövetőkkel szemben szabták ki, tartama 1-2 évig terjedt, halmazati és összbüntetés esetén három év lehetett. A közveszélyes munkakerülést az 1989. évi XXIII, törvény iktatta ki a magyar büntetőjogból, de maga a szigorított javító-nevelő munka csak az 1993-as Btk. módosításával szűnt meg, miután a 13/1992. (VIII. 7.) IM rendelet annak végrehajtását határozatlan időre felfüggesztette. 44 MÓL XIX-C-6-a-I/5-1989. 45 A Tengerentúli Magánberuházási Társaság beruházásvédelmi garanciáinak a Magyar Népköztársaságra történő kiterjesztésével kapcsolatos tájékoztatásról van szó. 46 MÓL XIX-C-6-a-I/5-1830-1989. 30
