Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években

Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén Munkanélküliség Mint említettük, a munkanélküliség már a rendszerváltozást közvetlenül meg­előző időszakban megjelent, tömeges méretűvé azonban csak az 1990-es évek elején vált, és olyan problémákat, drámákat hozott felszínre, amelyek szinte megoldhatatlan feladat elé állították a döntéshozókat és a munkanélküliséggel sújtottakat egyaránt. A rendszerváltozás ugyanis láthatóvá tette a valódi mun­kaerőigényt, egész szakmák váltak fölöslegessé, elsősorban azokban a földrajzi körzetekben, amelyekben a nehézipar koncentrálódott. A rendszerváltozás előtti időszakban a munkanélküliekre vonatkozóan év­tizedeken keresztül nem volt szabad információkat gyűjteni, s a kérdéskört a népszámlálások összeírási programjában sem szerepeltették, mivel a munkanél­küliség nem volt összeegyeztethető a szocialista gazdálkodás elveivel. A politi­kai vezetés mindent elkövetett a munkanélküliség elkerülésére, vállalva akár a rejtett, „kapun belüli" munkanélküliséget is.41 Közveszélyes munkakerülés A Kádár-korszakban a teljes foglalkoztatás „politikai cél" volt, így hivatalosan nem létezett munkanélküliség. A munkától önkényesen távolmaradókat büntet­ték, közveszélyes munkakerülő („kmk")42 címmel bélyegezték meg őket. Ennek 41 Az 1949. évi népszámlálás után először 1990-ben tartalmazott adatokat a munkanélküliek számá­ról a népszámlálási összeírás. 42 A közveszélyes munkakerülés fogalma már a századfordulón érvényben volt. Még József Attilát is előállították (többek között) ilyen címszó alatt. A közveszélyes munkakerülésről („kmk") szóló 1913. évi XXI. törvénycikk így szólt: „Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerü­lésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő." Tehát nem bűncselekményként, hanem kihágásként (ma: szabálysértés) könyvelték el a munkakerülést. Ugyanezen törvény szerint „kmk"-nak mi­nősült a tiltott szerencsejátékból való haszonszerzés és a prostitúció is. Az 1961. évi V. törvény is büntetni rendelte a közveszélyes munkakerülést. 214. § (1) bekezdése értelmében „Az a munka­képes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, két évig terjedő szabadságvesztéssel bünte­tendő. (2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető visszaeső; ebben az esetben mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van. A törvény a továbbiakban meghatározza, hogy „visszaeső az, akit közveszélyes munkakerülés, tiltott szerencsejáték szervezése, üzletszerű kéjelgés, üzletszerű kéjelgésre rábírás, üzletszerű kéjelgés elősegítése, kitartottság vagy kerítés bűntette miatt szabadságvesztésre ítéltek, és e büntetés kiállásától, vagy végrehajthatósága meg­szűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig öt év még nem telt el. Az 1978-ban elfogadott IV. törvény így rendelkezett a „kmk"-ról: „Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van." A közveszélyes munkakerülés az 1989. évi XXIII. törvény (a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról) hatály­balépésével kikerült a bűncselekmények és szabálysértések sorából. 29

Next

/
Thumbnails
Contents