Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Műhelymunkák - Katona Csaba: A sajtó szerkezet- és hangnemváltása budapesti hangulatjelentések tükrében. (1988. október-1989. január)

Műhelymunkák

elgondolkodtató, hogy a hangulatjelentések kitértek egy olyan fajsúlyú kérdésre, mint a műsorrend változása.

A fentinél kissé bővebben fogalmazott egy másik hangulatjelentés: „Kedvező a fogadtatása a TV 1 és TV 2 műsorváltoztatásának, a vélemények szerint az új műsorpolitika jól szolgálja — az aktuális információk adása mellett — a művelődést és szórakozást. Kritikai észrevételként hangzik el, hogy a TV 1 híradója és a TV 2 esti filmje egy időbe esik, viszont amikor a TV 2 sugározza a híradót, akkor a TV 1 vetít filmet. Jobb egyeztetésre lenne szükség a főműsoridőben, ezt indokolják azzal, hogy a napilapok helyett egyre többen a televízióból informálódnak."11

A hangulatjelentések meghatározó eleme volt — a sajtót tekintve is — Pozsgay Imre12 bejelentése arról, hogy 1956 valójában népfelkelés volt. A Társadalompolitikai Osztály rögtön ennek értékelésével kezdte a január 26-tól február 1-jéig terjedő időszak eseményeinek visszhangjáról szóló információs jelentést: „Nyugtalan hétvégét okozott a főváros párttagságának és a közvélemény jó részének, az érdeklődő állampolgároknak Pozsgay Imre és Berecz János nyilatkozata. Hétfőn és kedden valósággal »égtek« a Budapesti Pártbizottság telefonvonalai. Értetlenség és megdöbbenés, zavarodottság és felháborodás a jellemzői a szinte robbanásszerű reagálásoknak. A kommunisták elsősorban azt kifogásolják, hogy egy ilyen horderejű kérdést, mint az 1956-os időszak megítélése, nem szabad rögtönzött interjú keretében minősíteni, az eddigi történelmi, politikai következtetéseket átértékelni a Politikai Bizottság egyik tagjának. Általában ismeretes, hogy az utóbbi negyven év történelmi útjának, tapasztalatainak elemzésével, vizsgálatával éppen az a bizottság foglalkozik, amelyet Pozsgay Imre vezetésével a KB bízott meg. Ezért sokan nagyon elsietettnek, pártszerűtlennek tartják, hogy olyan értékelést hoz nyilvánosságra, amelyet e megbízó testület még meg sem tárgyalt. Ezt még akkor is tűrhetetlennek tartják, ha netán a munkabizottságban olyan vélemény alakult ki, hogy 1956-ot népfelkelésnek minősítik."13

Jól érzékelhető, hogy micsoda döbbenetét okozhatott a hirtelen változás, aminek legérdekesebb eleme a már említett mentalitás, gondolkodásmód. Érdekes adalék ez ahhoz, hogy miként látták sokan a korábban megszokottat, vagyis az igazat és a hamisat, a jót és a rosszat egyszerűen és elvágólagosán értékelő világot. Ennek a korábban „nyugodt" életnek a szilárd pajzsán ütött rést a sajtó változása (is).

A számos hangulatjelentés között így akadtak olyanok is, amelyek a már jelzett zavart és döbbenetét, a kritikától, a bíráló hangvételtől való teljes elzárkózást bizonyítják: „Sok kritikai észrevétel hangzik el a »Vasárnapi Újságban«, a

11 Az MSZMP XXI. Kerületi Bizottságának 1989. január 31-ei összefoglaló jelentése a pártélet eseményeiről, a lakosság hangulatáról (január). BFL XXXV. 26. c. 1984-1989.

12 Az írásomban említett, a korszakban főszerepet játszó politikusok (pl. Pozsgay Imre, Berecz János), illetve más, ma is ismert és aktív közéleti személyiségek (pl. Mester Ákos, Havas Henrik) életrajzi adatait e helyt szükségtelennek látom közölni. — K. Cs.

13 Az MSZMP Budapesti Bizottsága Társadalompolitikai Osztályának 1989. február 2-ai jelentése a január 26-február 1-jei időszak eseményeinek visszhangjáról (5. hét). BFL XXXV. 1. c. 439. ő. e.

288