Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Műhelymunkák - Vass Gergely: A rubeltől a dollárig. Szovjet-magyar szakértői tárgyalások a dollárelszámolásról. 1987-1989
Műhelymunkák éppen; ezeken milyen élő és elutasított magyar javaslatok vannak a szovjet fél felé.9 Úgy látszik, a pontos munkához az információk ilyen aránya volt szükséges. Vagyis mégsem volt annyira hatékony a sok bizottság. Szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok Mielőtt áttérnék a bizottság munkájának tartalmi részére, meg kell ismerkednünk a KGST-szabályozta szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok néhány jellemzőjével. A bizottság ugyanis egész végig ezekkel hadakozott, és nem tehetett róla, hogy nem sikerült megtalálnia a megoldást. A korban senkinek sem sikerült. A KGST világába bepillantást nyerő nyugatiaknak érdekes szellemi kalandot jelentett ez a kirándulás. Illusztrációként idézek egy példát a Financial Times 1990. március 6-ai számából, az MTI híradatbázisa alapján. „Magyarország és a Szovjetunió kereskedelmi háborúban áll egymással, de nem az import, hanem az export csökkentése ügyében — vezeti be kedden közölt budapesti tudósítását a Financial Times. Az üzleti körök lapja az import visszaszorítására, illetve az export növelésére irányuló nyugati kereskedelmi csatározásokra utalva megjegyzi, hogy „a KGST világában mindent a feje tetejére állítanak: kerülni kell a kereskedelmi mérlegtöbbletet, az olyan lágy áruk, mint az élelmiszer és az olaj »kemény«-nek minősülnek, mert dollárért adhatók el, a kereskedelemben keménynek minősített árucikkek itt »lágyak« és a legjövedelmezőbb export olyan áruk kivitele, amelyeket az importáló egyáltalán nem is óhajt". Nicholas Denton, a cikk szerzője szerint „a KGST a szürrealizmus érzetét kelti a magyarokban, azt mondják: mi két szakadt macskát adunk nekik, ők pedig egy szakadt kutyát nekünk [.. .]"10 Az angol cikk magyarázatául az alábbiak szolgálnak. A kereskedelmi mérleg- többletet a KGST-ben azért kellett kerülni, mert az transzferábilis rubel felhalmozódását jelentette, amit pedig nem lehetett sem áruért levásárolni, sem más pénzre átváltani. Kemény árunak azokat az árukat hívták, amelyeket a KGST-piacon kívül, keményvalutáért is el lehetett adni, vagy a partnerország számára létfontosságúak voltak: elsősorban energiahordozókat, nyersanyagokat, részben élelmiszereket. Miután azonban ezeket a szocialista országok ipara feldolgozta, gyakran puha, azaz a KGST-n kívül nehezen eladható termékekké váltak. A magyar-szovjet viszonylatról a következőket érdemes tudni. Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere (akár a többi KGST-országé) természetszerűleg a Szovjetunió volt, bár a forgalom a '80-as évek közepe óta már lassan csökkent. A két ország azonban nem egyenrangú félként viszonyult egymáshoz. A Magyarországnak címzett szovjet szállításokban főleg a kemény áruk (kőolaj, vasérc, áram), míg a magyar szállításokban a puha termékek voltak többségben. 9 MÓL XIX-L-l-mmm 68. d. 1 cs. Pulai Miklós levele Patkó Andráshoz. 1988. július 11. 10 Financial Times, 1990. 264
