Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Műhelymunkák - Vass Gergely: A rubeltől a dollárig. Szovjet-magyar szakértői tárgyalások a dollárelszámolásról. 1987-1989
Műhelymunkák KGST mégsem független a külvilágtól. Miközben a magyar gazdaság az eladósodás útjára lépett, a szovjet behozatal érezhető korlátozása egyre erősebb határt szabott az oda irányuló magyar kivitelnek. Az ország gazdasági fejlődése megállt. A '80-as évek már permanens válsághangulatban és kiútkeresésben teltek. Hiába próbálkoztunk, a KGST és a Szovjetunió sem tudott segíteni. 1981-ben, a napi fizetési gondok évében, a KGST bankja éppen a Magyarországról kivont pénzből fedezte a lengyelországi sztrájkok miatt keletkező termeléskiesés számláját, a Szovjetunió pedig a tervhez képest is 20%-kal metszette vissza olajszállításait. A fizetésképtelenség rémétől ekkor az IMF (International Monetary Fund, Nemzetközi Valutaalap) és a brit Thatcher-kormány hitelei mentették meg az országot.4 5 Az 1984. évi tavaszi KGST-csúcstalálkozón a Szovjetunió segítségnyújtás helyett már nyíltan azzal az igénnyel lépett fel, hogy a korábbi támogatások viszonzásaként ezúttal a testvérországok segítsék ki gazdasági nehézségeiből a „nagy testvért". Az 1987. márciusi csúcson pedig világossá vált, hogy Gorbacsov alatt sem lesz KGST-reform. A keleti kapu döngve bezáródott, és megnyílt az út a gazdaságpolitikai reformok előtt — bármit is gondoltak erről Moszkvában.5 A Kádár Jánost háttérbe szorító 1988. májusi pártértekezlet után felgyorsult a reformfolyamat, és végül az átmeneti Németh-kormánynak a Figyelőben 1988. decemberben közzétett Tézisei6 már nyíltan a piacgazdaságot tűzték ki célul. Ennek a folyamatnak egyetlen apró szeletét, a Németh-kormány alatt működő szovjet-magyar monetáris szakértői bizottság működését kívánom ismertetni a következőkben. Valutáris-Pénzügyi Állandó Munkacsoport A bizottság 1988 nyarának elején, a Szovjet-Magyar Gazdasági Tudományos- Műszaki Együttműködés Kormányközi Bizottsága 37. ülésszakán korábban hozott döntés alapján állt föl, Valutáris-Pénzügyi Állandó Munkacsoport néven. A csoportot magyar részről Patkó András pénzügyminiszter-helyettes vezette, a titkárság is nála működött. Tagjai a Pénzügyminisztériumból, a Kereskedelmi Minisztériumból, az Országos Tervhivatalból (OT) és a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Irodájából kerültek ki. Több-kevesebb rendszerességgel egyéb szervezetek is delegáltak képviselőt, például a Konjunktúra- és Piackutató Intézet (KOPINT), az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztálya, az Ipari Minisztérium, a moszkvai magyar nagykövetség Kereskedelmi Képviselete, illetve a Magyar Nemzeti 4 Az IMF-kérdésről lásd: Honvári-Torda, 2009. 5 A szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok korszakolásában Csaba László interpretációjára támaszkodtam, aki a korszakban KGST-szakértőnek számított. Rainer M. János eltérő véleménye szerint a Szovjetunió 1985-ig hajlandó volt finanszírozni Magyarországot. L.: Szamuely-Csaba, 1998. 99-100., 105., 110-111., 134-135.; Baráth-Rainer, 1990.20. ‘ Tézisek, 1988. 49. sz. 262
