Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága
Forrásközlések családnak megélhetést nyújtani.26 1990 után — tényszámait tekintve — hasonló jelenség zajlott, mint a második világháborút követően, hiszen mindkét alkalommal jelentős népesség jutott földhöz, illetve többségükben törpebirtokok jöttek létre. Akadt azonban egy igen jelentős különbség: a rendszerváltás után tömegesen jutottak földhöz olyanok is, akik nem tudtak vagy nem is akartak földművelést folytatni. Utóbbi jelenség egyik oka a földműves életmódtól való eltávolodás volt, ugyanis az '50-es évek elejétől az erőszakos tsz-szervezések, zaklatások, kuláküldözések következtében tömegessé vált a falvak elhagyása, a szakítás a földhöz kötődő életmóddal, és a bevándorlás, beköltözés az ipari, közigazgatási centrumokká növekedett településekre.27 A rendszerváltás után a földműveléstől való ódzkodás másik oka pedig abban keresendő, hogy aki meg szerette volna művelni kapott földjét, gyakran annak sem volt megfelelő technikai felszereltsége hozzá. Az újdonsült földtulajdonosok, ha már maguk nem művelték földjüket, az eladás vagy a bérbeadás mellett döntöttek. Kérdésként merül fel az is, hogy beszélhetünk-e a „hagyományos értelemben vett" parasztságnak, mint társadalmi rétegnek és életformájának az újjáéledéséről, vagy az végképp elenyészett. A választ a szociológusok, történészek, etnográfusok polgárosodásról szóló munkáiban kell keresni. A kutatók a mezőgazdasági kisüzemi termelés kapcsán fejtették ki álláspontjaikat, melyek alapján — egymástól eltérő polgárdefiníciót alkalmazva — igyekeztek elhelyezni a kisgazdaságok üzemeltetőit a társadalmi struktúrában. A polgárosodás vita az 1990-es évek közepén tulajdonképpen megszakadt, ugyanakkor eredményei közül több minden maradandónak bizonyult, ezek közé tartozik például a falukutató, szociográfus-szociológus Márkus István álláspontja.28 Márkus az 1945 utáni folyamatok főszereplőjének a volt szegényparasztságot tartotta, ezt a réteget sem a '45-ös földosztás, sem az '50-es évek extenzív iparosítása, sem a kollektivizálási hullám nem számolta fel. Az egykori szegényparasztokra jellemző kiemelkedő munkaképességet, az egyéni helytállás kötelezettségét, a föltörekvési vágyat a '45 előtti időszak sajátosságaiból, körülményeiből eredezteti, és ezeknek a jegyeknek tulajdonítja a '45 után falun megfigyelhető látványos életszínvonal-emelkedést. A fentiek mellett a volt szegényparasztság önfelszámolódását — az egyre jelentősebb mértékű ipari munka vállalását, az életforma városihoz közelítését — is ezekhez a képességekhez köti. E félig paraszt, félig munkás családokat tekinti Márkus utóparasztoknak, akik őrzik ugyan még a régi formarendszer bizonyos elemeit, ennyiben még parasztok, de ettől lényegesebb, hogy épp az átalakulás, a paraszti állapot elhagyásának folyamatában vannak.29 így pedig, mivel a falusi, paraszti társadalomban végbement változások végérvényesek, visszafordíthatat26 Estók-Fehér-Gunst-Varga, 2008. 335. 27 A bevándorlás hátterében álló okok, a migráció, majd a városban történő beilleszkedés során megvalósított stratégiák feltárására az elmúlt években több történeti munka született. Ezek egyike Tóth, 2007, a migrációra ezen belül 1. 21-36. 28 A különböző véleményeket Csite András egy tanulmánya foglalta össze. Csite, 1997. 29 Márkus, 1991. 246
