Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága
Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? monokultúrás növénytermesztés aránya nőtt a '80-as évek második feléhez képest, a munkaigényesebb termékek előállítása — például a szőlőé, gyümölcsöké — viszont ennek megfelelően csökkent. Változás figyelhető meg az állattenyésztés és növénytermesztés arányában is, előbbi mértéke ugyanis jócskán visszaszorult a korábbi időszakhoz képest.22 A magángazdaságok megjelenésekor két dolog kapcsolódott össze: egyrészt a mezőgazdásági struktúraváltás, másrészt pedig az egypártrendszer idején történt sérelmek orvoslásaként lezajlott kárpótlás. A kárpótlásra vonatkozóan többféle elképzelés született, az 1990-ben Parlamentbe bejutott pártok közül szinte mindegyiknek más és más megoldási javaslata volt. Összességében elmondható, hogy a pártok többsége a mezőgazdaságon belül a magántulajdon visszaállítására és a meglévő üzemi formák átalakítására törekedett. A kisgazdák például teljes reprivatizációt, vagyis a földtulajdonlás terén az 1947. december 31-ével fennálló állapot visszaállítását szorgalmazták, a többi párt tőlük eltérő, de egymás elképzeléseivel nem egyező megoldásban gondolkodott. A többféle tervezet kapcsán kialakult vita egy Kiskunmajsán megtartott mezőgazdasági fórumon terelődött kissé csendesebb mederbe, amikor a jelen lévő öt párt álláspontja közeledett egymáshoz a földtulajdonlás kérdésében, ám a nézeteltérések csak hosszadalmas politikai csatározások és egyeztetések után jutottak nyugvópontra. Végül egy olyan koncepció valósult meg, mely részleges kárpótláson alapult. Kárpótlási jegyeket vezettek be, amelyek tulajdonra voltak válthatók, illetve árveréseket tartottak.23 A kárpótlásra jogosultak körébe pedig nemcsak az 1948 után tulajdonukban kárt szenvedettek tartoztak, hanem azok is, akiket 1939 után politikai vagy egyéb okból méltánytalanságok, sérelmek értek.24 A kárpótlás jogi kereteiként az 1991-es és 1992-es év során meghozott törvények szolgáltak, a folyamat pedig tulajdonképpen 1996-ra fejeződött be. A kárpótlás eredményeként az 1990-es évek közepén 1,8 millió egyéni gazdaság létezett, hozzávetőleg 80%-uk azonban egy hektárnál kisebb földterületen működött, azoknak a gazdaságoknak a száma pedig, amelyek képesek voltak egy családot eltartani, 50-60 ezerre volt tehető; az egyéni gazdaságok mellett párezer, fejlett technológiával rendelkező nagyüzem termelt.25 Az apró birtokok sokasága szülte állapot tarthatatlanságát jelzi, hogy megindult egyfajta koncentráció, vagyis a földterületek összevonása, így 2000-ben már „csak" 960 ezer gazdaság volt, de ezeknek 90%-a még mindig csak maximum öt hektárral rendelkezett, amely messze nem volt képes egy-egy 22 Lovas, 2006. 35-38. 23 Sípos, 2008. 246-254. 24 Romsics, 2001. 563. A kárpótlás hatására végbement társadalmi, gazdasági változás mértékét jelzik az alábbi adatok is: „az első és második kárpótlási törvény alapján 896 495 kárpótlási igényre 62,5 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet juttattak a jogosultaknak. 1993 végéig több mint 14 000 földárverést tartottak, ahol 340 227 fő 27,5 millió aranykorona értékű föld tulajdonjogát szerezte meg." Lovas, 2006.15. 25 Romsics, 2001. 564. 245
