Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága
Forrásközlések földek hozzávetőleg 86%-a már magántulajdonba került, s csak 12%-a maradt állami, 2%-a pedig szövetkezeti tulajdonban.171988-ban 1246 tsz volt az országban, az 1990-es évek végén azok földterületén és eszközállományán már mintegy 2200 utódszervezet és nagyszámú magángazdaság osztozott.18 Míg a rendszerváltás előtt a nagyüzemek átlagosan 4500 hektáron, a háztájik és kisüzemek 0,8 hektáron gazdálkodtak, addig 2000-re a gazdasági szervezetek 660, a kisüzemek pedig 2,8 hektáron gazdálkodtak átlagosan.19 A hirtelen jött és szinte gyökeresnek mondható átalakulás eleinte igen erősen rányomta a bélyegét a mezőgazdasági termelékenységre és az agráráruk iránti keresletre. A keresletcsökkenést a KGST összeomlása miatt nem tekinthetjük meglepőnek, hiszen az egykori keleti blokk piacaira nemigen számíthatott vevőként a magyar mezőgazdaság, ráadásul a hazai politikai szándékok is a volt szocialista, főként a szovjet piac elhagyását preferálták. Ezt tetézte, hogy a nyugat-európai országok egységesen léptek fel áruik védelmében a mezőgazdasági termékeit értékesíteni próbáló Magyarországgal szemben. A belső kereslet ugyancsak szűkült a reálbér csökkenés és a mezőgazdasági áruk árának liberalizációja miatt, és a korábban mesterségesen alacsony szinten tartott árakat jóformán átmenet nélkül átállították a piaci viszonyoknak megfelelő árakra. 1996-ban a fogyasztás és a jövedelem mértéke visszaesett a '70-es évek második felének színvonalára, a „bérből és fizetésből élők nettó keresetének reálértéke 1989 és 1997 között 25,7%-kal, a több mint három millió nyugdíjasé és járadékosé 31%-kal csökkent".20 A reálbér nemcsak a politikai, gazdasági rendszer új alapokra fektetése miatt csökkent a korábbiakhoz képest, hanem megjelent a rendszerváltások egyik igen gyakori kísérőjelensége, az infláció is. Az előállított agrártermékek csökkenését a közgazdasági környezet változása mellett több más jelenség is „elősegítette", ilyen volt a kárpótlás után kialakult túlzottan szétforgácsolt birtokstruktúra, a kárpótlás befejezésének újabb és újabb csúszása, illetve az előbbiből adódóan a földbirtoklás terén meglévő rendezetlen tulajdonviszonyok is. A mezőgazdasági termelés esése egyébként beleillik a gazdaság egészének teljesítménycsökkenésébe, ugyanis a GDP 1993-ban majd 20%-kal maradt el az egypártrendszer utolsó évi, 1989-es eredményétől. Elmondható az is, hogy a rendszerváltás után a kormányzat által nyújtott támogatások, beruházások terén a helyzet a '80-as évekhez képest is romlott, míg ugyanis 1990-ben az ország által beruházott összeg 6,8%-a került az agráriumhoz, addig 1994-ben már csak 2,9%-ról beszélhetünk.21 Az állami beruházások mellett természetesen ekkorra már jelentős számú magánszemély és vállalat is befektetett a mezőgazdasági ágazatba. A rendszerváltás után átalakult a mezőgazdasági termelés szerkezete, a különböző ágazatok közötti arány is. Összefoglalóan elmondható, hogy a 17 Estók-Fehér-Gunst-Varga, 2008. 334. 18 Uo. 341. 19 Lovas, 2006. 29-30. 20 Romsics, 2001. 570. 21 Sípos, 2008. 256. 244
