Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra
Forrásközlések A felállítás határidejét pedig hónapokkal későbbi időpontra vonatkozóan határozták meg: [Az országos parancsnok] „utasítja az országos parancsnok első helyettesét, hogy az érintett szervekkel egyeztetve jelölje ki a rövid alkalmazási készenlétű alegységeket, határozza meg szervezetüket, felkészítési követelményeit és az eszközellátásuk normáit és rendjét. Határidő: 1989. október 30." Ez pedig csak igen erős politikai elfogultsággal nevezhető puccsszerű szervezésnek. Ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül, hogy az adott politikai viszonyok között a megfelelő BM és HM szervek és vezetőik nélkül a Munkásőrség béna kacsa volt, amely ekkorra mind távolabb került a hatalmi centrumtól, a rend- fenntartási feladatokból is kihagyták őket, hiába ajánlkoztak a megfelelő belügyi hatóságoknál. Az említett előterjesztésen és határozaton kívül nincs más irat,10 amely alátámasztja e puccs-szándék valós létét, a tervezet sokkal inkább egy magasabb fokozatú felkészülési szintet jelentett arra az esetre, ha a hatalmi centrum igénybe kívánta volna venni karhatalmi célokra a Munkásőrséget. A Mark Palmer amerikai nagykövettel 1989. március 14-én folytatott eszmecsere is az átmentési szándékot támasztja alá,11 illetve a hamarosan, április 22-én megtartott Munkásőr Parancsnoki Értekezlet12 — amelyen Grósz Károly is részt vett — sem utal a fegyveres fenyegetés szándékára. Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy a szünetekben, a vacsorán miről beszélgettek a vezetők, de az önálló katonai fellépésre irányuló törekvést minden bizonnyal kizárhatjuk. Az MSZMP-n belül zajló folyamatok eredményeképpen a Központi Bizottság 1989. május 8-ai ülésén úgy döntött, hogy „a Munkásőrség önkéntesen szerveződő fegyveres szervezetként — a Magyar Népköztársaság védelmi rendszerében integrálódva — a Minisztertanács felügyelete alatt tevékenykedik".13 (Ez a pártházak elhagyását, illetve addigi őrzésük megszüntetését jelentette, s egyúttal azt is, hogy a saját problémáival, belső ellentéteivel elfoglalt párt megszabadult kényelmetlenné váló hadseregétől.) A KB egyúttal felkérte a Minisztertanácsot a vonatkozó új jogszabály megalkotására. A Minisztertanács május 13-án hozott 10 Hozzá kell tennünk, a Munkásőrség iratanyagát igen erősen megrostálták, kevés parancsnoki előterjesztés maradt meg, jegyzőkönyv úgyszintén. Csupán a parancsnoki döntések, illetve a jórészt azzal azonos tartalmú emlékeztetők érhetők el a MOP fondjában. " MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1989/691. d. Feljegyzés Mark Palmer úr, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és a kíséretében lévő Francisco Gonzalez úr, — a politikai ügyekkel foglalkozó — követségi másodtitkár és a Munkásőrség vezetői között megtartott találkozó főbb tapasztalatairól. A nagykövet a Munkásőrség Országos Parancsnokságán tárgyalt Borbély Sándorral és helyetteseivel. 12 Borbély Sándor bevezetőjében a munkásőröket a társadalmi stabilitás és a megújulás híveként jellemezte: a szervezet „nem volt és nem lesz az erőszak intézménye. De a magyar nemzet, a dolgozó nép intézménye." Kijelentéseit természetesen nem lehet függetleníteni attól az imázs javító szándéktól, hogy a Munkásőrség nem az erőszakszervezet része. Ugyanakkor a vitazáróban elhangzott megállapítása, hogy Palmer látogatása a Munkásőrség Országos Parancsnokságán történelmi esemény volt, s a nagykövet javaslatára felveszik a kapcsolatot a Nemzeti Gárdával, az átalakuló világ iránti lojalitásról tanúskodik. 13 MÓL M-KS 288. f. 4. cs. 260-261. ő. e. 192
