Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra

Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése

3131. számú határozatában a fegyveres testületek, így a Munkásőrség átalakítása — karcsúsítása — mellett döntött. A több mint 2,5 milliárd forintos költségcsökkentésből 150 millió forint esett a Munkásőrségre, így az apparátus leépítését is megkezdték, párhuzamosan a szervezeti átépítés mellett. A főként a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) aktivistái által kezdeményezett támadások ellenére is a Munkásőrség vezetői úgy vélték, hogy a szervezetre a jövőben szükség lesz, ezért lázas tempóban készítették el az átalakításra szolgáló terveket. A munkálatok keretét a Minisztertanács június 15-ei ülésén elfogadott 1097/1989. (VII. 17.) MT. számú határozata fogalmazta meg. Eszerint: „A honvédelmi miniszter vezetésével — az érdekeltek bevonásával — bizottságot kell létrehozni. Az új védelmi koncepció kidolgozásával összhangban át kell tekinteni, és a Minisztertanács részére javaslatot kell kidolgozni a Munkásőrség új feladataira, szervezetére, működésére, létszámára és költségvetésére vonatkozóan." A határidőt 1989. december 31-ében határozták meg. Létrehoztak egy közös Honvédelmi Minisztérium (HM) — Munkásőrség Országos Parancsnoksága (MOP) bizottságot, amelyen belül mindkét helyen egy-egy albizottság működött. Utóbbi kebelén belül négy munkacsoport kezdte meg a munkát. A MOP albizottság vezetője érdekes módon nem Borbély Sándor országos parancsnok, hanem az operatív ügyekben sokkal aktívabbá váló első parancsnokhelyettes, Dósa István lett. A munkálatok egyrészt a helyzet átfogó elemzését célozták, másrészt a jövőbeni feladatokra koncentráltak (szervezeti, anyagi keretek, stratégiai feladatok). A határidőket szeptember 20. és október vége közötti időpontokra tűzték ki. „A Munkásőrség jelenlegi helyzetének átfogó összefoglalása"14 című munkaanyag szeptember 25-ére el is készült, amely érezhetően a jövőbeni megmaradás igényét tükrözte. Saját múltjának pozitív bemutatásával párhuzamosan azonban arra is utalt, hogy a szervezet „az utóbbi egy évben a támadások célpontjává vált", és „személy szerint is inzultálnak munkásőröket a munkahelyükön, az utcán, sőt a lakásukon is. Esetenként életveszélyesen megfenyegetik őket és családtagjaikat." A mintegy 30 oldalas összefoglaló e bizonytalan helyzet ellenére hosszasan taglalta feladatait, vagyis hogy a „rendőri szervekkel, illetve a fegyveres erőkkel együttműködésben részt vesz- a Népköztársaság állami és társadalmi rendjének veszélyeztetésére, illetve megdöntésére irányuló ellenséges tevékenység megakadályozásában, elfojtásában;- az ország közbiztonságát, törvényes rendjét súlyosan veszélyeztető tömegjellegű tevékenység megakadályozásában, a törvényes rend helyreállításában."

A „rendszervédő tevékenység" mellett felsorolták a katasztrófavédelem, a bűnüldözés területén rájuk rótt feladatokat is, sőt, megállapították, hogy a „Munkásőrség állandó készenléti erő".

14 MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/13. ő. e. jóváhagyva: 1989. szeptember 30.

193