Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra

Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése

— erőtlen kezdeményezésnek kell tekintenünk. Viszont, hogy az ügy nem légből kapott, arra egy pártközpontbeli összefoglaló is utal. Eszerint az MSZMP Tolna megyei értekezlete kezdeményezi, hogy „a Politikai Bizottság hozza nyilvánosságra 1989. április 19-ei, a gazdasági szükségállapot bevezetésével foglalkozó ülésének teljes anyagát".7 Érdekes, hogy sem az április 19-ei PB ülésen, sem más vezető szervi vagy minisztertanácsi ülésen nem volt a szükségállapot kérdése napirenden április és május folyamán, s Németh Miklós miniszterelnök sem utal rá 2009-ben megjelent interjújában.8

Az 1989. április 10-ei Vezetői Koordinációs Értekezlet ülését követően Borbély Sándor országos parancsnok elfogadta a mintegy 18 000 főt (az állomány harmadát érintő) gyorsan mobilizálni képes, „karhatalmi, készenléti alegységekből" álló, a többi századnál jobban felszerelt haderő létrehozását tartalmazó előterjesztést.9 Nyilvánvaló, a MOP illetékes vezetője a politikai vezetés több tagjával konzultált, azonban az utasítás tényleges kiadóját csak sejteni lehet, vélhetően az MSZMP főtitkára, illetve valaki a környezetéből. Ezt a feltevést megerősítik a parancsnoki döntés mondatai: „Összhangban korábbi elgondolásainkkal semmi sem indokolja a párt állásfoglalására, illetve a kormány döntésére való várakozást, elvégezhető feladataink halogatását. [.. .] A feladatunk az volt, hogy az egységek köréből jelöljünk ki mintegy 150 századnyi erőt, amelyek a rendőrség és a hadsereg kijelölt alakulataival és szervezeteivel együttműködve alkalmasak karhatalmi, rendfenntartói, tömegoszlatási feladatok végrehajtására." Az ülés vitája nem áll rendelkezésünkre, de úgy tűnik, hogy Borbély Sándor a kevéssé radikálisak közé tartozott, hiszen az előterjesztésre utalva a következőt mondta: „a jelenlegi helyzetben mi csak azok végrehajtására vállalkozhatunk, amivel megbíztak bennünket". (Szerkesztői kiemelés: Ó. Z.) E századok felállítására nem kaptak semmilyen költségvetési keretet, „a kijelölt munkásőrerők meglévő felszereléseit kelljett] a legfontosabb eszközökkel kiegészíteni".

7 Tájékoztató az MSZMP KB testületéhez írott levelekről. MOL M-KS 288. f. 11. cs. 4460. ő. e.-1989. június 12.

* Napló, 2009. Németh Miklós Grósz Károly pártfőtitkárról a következőket mondta: „Láttam, hogy nincs letisztult képe a dolgokról, hogy nagyon befolyásolható. Amikor meg azt a szükségállapotot benyögte, onnantól gyakorlatilag megszakadt a kapcsolatunk.

IGyőrffy Árpád riporter:] Bizonyára mindenkit meglepett, aki akkor hallotta, hogy Ön a Híradó élő adásába betelefonált és elmondta, hogy a főtitkár, a miniszterelnöki elődje valótlanságot nyilatkozott.

[Németh Miklós]: A '89 áprilisi KISZ-kongresszuson, a folyosón duruzsolta el, hogy én vele együtt fontolgatom a gazdasági szükségállapot bevezetését. Nekem azonnal lépni kellett, hisz egy: nem volt igaz, kettő: holnap összeomlik a bizalom Magyarország iránt, ha ezt most itt nem cáfolom meg

Lehet, hogy pont ezt akarta, de ezt már nem igen tudhatjuk meg. Én ezt nem tudtam neki megbocsátani, mert a tűzzel játszott. Persze, az üléseken együtt voltunk, beszéltünk, de más kapcsolat nem maradt közöttünk. Ugyanakkor nem lehet elvitatni Grósz érdemét Kádár elmozdításában. Lehetett ott Berecz, vagy Pozsgay, ezt egyes-egyedül a Grósz tudta megszervezni. De a többpártrendszerhez és más reformokhoz úgy állt, hogy majd, majd ... Neki erről teljesen torz képe volt."

9 MÓL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/5. ő. e. és 6. ő. e.

191