Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények figyelembe véve), a béralap 7,5%-os egyidejű csökkentésével. Emellett szervezeti átalakulásokkal a párhuzamosságok megszüntetését, a tevékenység-vizsgálattal pedig a funkcionális működés (adminisztráció) javulását várták.76 A gazdasági nehézségek az egész ágazatot sújtották. Az oktatási és kulturális intézmények legnagyobb hányada felélte az előző év pénzmaradványait, és kénytelenségből számos takarékossági intézkedést vezettek be. Bevételeik csökkentek, az eszközparkjuk tovább romlott, és nem tudtak korszerű, ahogy akkor mondták: csúcstechnikát megtestesítő tőkés árukhoz, valamint nagyon fontos alkatrészekhez hozzájutni. Emellett romlott a „belpiac kereslet kielégítő képessége", nőtt az ún. hiánycikkek köre, és egyre nehezebb lett a pénzügyi tervezés. A kulturális jellegű termékek iránti kereslet érezhetően csökkent, és az ilyen típusú, gyakran a Minisztérium irányítása alatt álló vállalatok helyzete kezdett megrendülni. Jellemzően az intézményeket érdekeltté kívánták tenni a gazdálkodásban (valamint hangsúlyozottan a takarékos felhasználásban).77 Külön gondot okozott az ebben az időszakban már látványosan leromlott épületek helyzete, amelyek rendbehozatalára 1988 végén még a korábbinál is kisebb esély volt. A színházak és a közintézmények zárolták pénzeiket, a tervirányszámokat 3%-kal csökkentették, ráadásul akkor, amikor a közművelődés beruházási összegei szó szerint „csekélyek" voltak.78 A költségvetési szféra bérszínvonala átlagosan 14%-kal maradt el az ún. „anyagi ágakéhoz képest". Ez a különbség a közoktatásban és közművelődésben dolgozók esetében még nagyobb volt: kb. 15-20%-os. Az ágazatban, ahogy akkor mondták, „bérpolitikai intézkedés" utoljára 1977-ben történt, egyedül a pedagógusok kaptak jelentősebbnek nevezhető béremelést a nyolcvanas évek közepén. Egyre jobban szétnyílt a „bérolló"79 * * Növelte a problémákat az 1988-as évben végrehajtott ún. bérbruttósítás és az Általános Forgalmi Adó (ÁFA) bevezetése is. A bruttósítás során bevezették a személyi jövedelemadót (SZJA), és a béreket ekkortól mutatták ki bruttó értékben. A forgalmi adó bevezetésekor pedig az ÁFA-sávok kedvezőtlen kialakítása érintette hátrányosan a területet, ugyanis több kulturális termék került magasabb adósávba. Ezek a művelődésügyben egyértelmű költségnövekedést okoztak, pontosabban a bérbruttósítás miatt 240 millió forintos bérhiány keletkezett. Többek között azért, mert a pedagógusokat ezekben az években nagyon alacsony béren dolgoztatták, pl. munkaidejük 20%-át alacsony óradíjért — ez akkoriban 27-38 Ft volt óránként — láttatták el velük, amit a bruttósítás után már nem le76 MÓL XIX-I-9-e-1988. január 25. Az átalakítások többsége megvalósult. 77 MÓL XlX-I-9-e-1989. január 23., valamint: XIX-I-9-e-1989. június 12. 78 MÓL XIX-I-9-e-1988. szeptember 19. 79 MÓL XIX-I-9-gg-3-l-5. tétel-120408-1988., valamint: XIX-I-9-d-3879-1989. Az elemzések szerint, míg a költségvetési szférában „a bérkiáramlás általában jól kézben tartható, addig az anyagi ágak területén, vagyis a vállalati szektorban a tényleges bérkiáramlás a tervezettet jellemzően rendre meghaladta". (XIX-I-9-gg-3-l-5. tétel-120408-1988.) 152
