Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén hetett megoldani.80 A hiányt állami forrásokból nem sikerült kompenzálni, és egyértelműen csökkent a fizetések reálértéke. Az államvezetés és a tárca igyekezett a bérfeszültségen enyhíteni, de egyelőre nem általános jelleggel. Az adott évben végrehajtottak egy automatikusnak nevezett 4%-os bérfejlesztést, azonban az infláció ennél magasabb lett. Egyedül a műszaki és természettudományi végzettségű diplomások bérét emelték központilag jelentős mértékben, ez a lépés egyébként „ellenérzést" váltott ki az egyéb végzettségűek között.81 Az 1988-as költségvetési támogatás a következő év eleji összefoglaló szerint „csak az intézményi saját források felhasználásával együtt tudta a feladatellátás szinten tartását biztosítani" A közgyűjtemények helyzetét az alábbiak szerint értékelték: „a könyvtárak, múzeumok, levéltárak — szakmai tevékenységük feltételeit tekintve — megközelítették a működés kritikus alsó határát. Csak igen komoly intézményi és helyi erőfeszítésekkel tudták elérni, hogy tevékenységüket a stagnálás és ne a visszaesés jellemezze. Az ismert gazdálkodási nehézségek ellenére figyelemre méltó szakmai feladatok megvalósítására törekedtek, s ez elsősorban a közgyűjteményekben dolgozó szakemberek felkészültségét, hivatástudatát, a nemzeti értékeink megőrzésében és bemutatásában vállalt kötelezettségük teljesítését dicséri." Hasonló helyzet alakult ki a többi részterületen is, így színházak esetében például leszögezték, hogy „a dotáció fokozatos értékcsökkenése következtében lehetetlenné kezd válni az alapműködés, ezért csökkenteni kell a bemutatók és az előadások számát, sőt, a művészlétszámot is, ami a nézők számának csökkenését, végső soron a színházművészet hatékonyságának csökkenését eredményezi".82 83 A felsőoktatás gazdasági alapjainak megerősítése külön kiemelt programot igényelt, melybe több külső támogatást is be lehetett vonni. Ez esetben viszont siettek kijelenteni, hogy „az állami feladatvállalás meghatározása a felsőoktatásban elsősorban társadalompolitikai, művelődéspolitikai kérdés, és csak másodsorban gazdaságpolitikai probléma". 1989 elején a kormányzat egy „dinamikus" felsőoktatási fejlesztési tervet fogadott el, jelentősen növelve a pénzügyi előirányzatokat, és erősen kidomborítva az életkörülmények javítását. Ezzel „cselekvéssé fejlődött az a mindig is elismert vélekedés, hogy korszerű felsőoktatás nélkül elképzelhetetlen a modern technika, a gazdasági fellendülés, a társadalmi megújulás".81 A gazdasági gondokat Czibere Tibor miniszter is elismerte 1989 áprilisában, egy parlamenti interpellációra adott válaszában. A számszerű növekedés ellenére 1980 és 1989 között az „állami támogatás reálértéke évről évre csökkent. Ez alól csak a felsőoktatás lesz 1989-ben kivétel, ahol, ha az árak a tervezett szinten emelkednek, a támogatás mértéke az előző évi szinten marad." Emellett a köm MOL XIX-I-9-C-2030-1989. MÓL XIX-I-9-e-1989. január 23. MOLXIX-I-9-d-1175-1989. 83 MOL XIX-I-9-p-92. tétel-612-1989., valamint uo. 179-1989. Érdekesség, hogy — ötlet szintjén és csak példaként — meg is jelent egy felsőoktatási tandíj-összeg, mely 2000 Ft lett volna félévenként. (XIX-1-9-P-92. tétel-692-1989., valamint: XIX-I-9-C-2297-1988.) 153
